39. fejezet

Drága Olvasóim! Nagyon nagy bocsánat kéréssel tartozom, amiért már több mint két hónapja nem raktam ki részt, de nagyon sok dolgom volt és egyszerűen nem volt időm, se erőm írni. Remélem, hogy nem haragszotok nagyon érte és, hogy kommentáljátok majd, hogy mit gondoltok a következő részről. Nemsokára elérünk ahhoz a részhez, ahol Molly szülei megtudják mi a helyzet a lányukkal és Zayn-nel! Jó olvasást! :) További szép estét :)

Küzdeni fogok érted!

Reggel vegyes érzelemmel keltem ki z ágyból. Egész éjszaka nem aludtam. Nem tudtam, hogyan mondjam el Zayn-nek, hogy mi van köztem és a szüleim között. MI van, ha nem érti meg. Ehhez hasonló aggályok jelentkeztek egész éjjel a fejemben és azóta sem tudtam őket kiűzni. Igazság szerint félek. Nagyon. Olyan érzések keltek bennem Zayn iránt, amit még soha senki nem tudott felébreszteni, nem mintha valami sok emberrel találkoztam volna. A szüleim mindig gondoskodtak róla, hogy sose találkozzak olyan személlyel, aki nem a társadalmi helyzetemnek megfelelő. Egészen a mai napig tartják ezt az elvet. Egyelőre fogalmam sem volt, hogyan fogom nekik megmondani, hogy eszemben sincs hozzá menni Alexhez, mert én egy olyan fiút szeretek, akit ők sosem fogadnának el és ez fájt a legjobban. Sosem az volt nekik a fontos, hogy én mit szeretnék, vagy éppen mit érzek a dolgokkal kapcsolatban. Őket csak az érdekelte, hogy a lányuk ne hozzon rájuk szégyent és az ő akaratuk szerint cselekedjem. Amíg ez így volt addig semmi gond nem adódott, de amint ez a rendszer felborult teljesen kifordultak önmagukból, bár néha elgondolkoztam azon, hogy azaz igazi arcuk és nem az, amit felém mutatnak.

Arra eszméltem fel, hogy valaki hangosan bekopog a szobám ajtaján. Erős és türelmetlen kopogás volt, amiből arra következtettem, hogy nem ez volt az első.

- Szabad – kiáltottam ki, mielőtt még beverték volna az ajtómat. Akkor még azt az icipici kis magánszférámat is elvették volna, ami eddig megmaradt. Legnagyobb meglepetésemre anyám tipegett be veszélyesen magas sarkú cipőjében. Én biztosan kitörtem volna benne a lábamat. Magamban csak gyilkos cipőnek hívom. Sosem értettem, hogyan képes ebben az izében járkálni. Én egyszer próbáltam akkor is két napig ágyban feküdtem, mert kificamítottam a bokámat. El sem tudom mondani anyám milyen csalódott volt, hogy a lánya nem képes a számára legkedveltebb cipőben menni.

- Te még mindig ágyban vagy? – rángatott vissza anya morgó hangja a valóságba. – Nem hiszem l, hogyan tudsz ilyen okáig aludni – odamasírozott az ablakhoz és széthúzta a sötétítőket ezzel is nyomatékot adva szavainak – Ideje fölkelned. Alex az előbb telefonált, hogy nemsokára itt lesz érted. Mégsem fogadhatod ágyban – ráncolta rosszallóan a szemöldökét, de én már nem is figyeltem oda a zsörtölődésére. Rögtön izgatott lettem, mert tisztában voltam vele, hogy Alex miért is jön ide ilyen korán. Gondolom Zayn kérte meg, hogy minél előbb vigyen hozzá. Széles mosolyra húztam a számat és kipattantam az ágyból. Már a fürdőszoba felé tartottam, mikor meghallottam anyám elégedett hangját.

- Örömmel látom, mennyire örülsz ennek a hírnek – ezzel elhagyta a szobát, amit megkönnyebbüléssel nyugtáztam. Gyorsan öltözködni kezdtem, hogy amint Alex megérkezik, máris indulhassunk tovább. Látnom kellett Zanyt. El sem tudom mondani, hogy mennyire hiányzik, de közben félek is, mert tudom, hogy most kell megejtenem azt beszélgetést, amitől rettegtem. Mi van akkor, ha azt mondja neki ere nincsen szüksége? Én azt tuti nem élnél túl. Még akkor is e töprengtem, mikor az egyik takarítónő bekopogott azzal a hírrel, hogy Alex megérkezett. Kicsit furcsálltam, hogy nem a szüleim szóltak, mert ilyenkor minden alkalmat megragadtak, hogy rendes szülőnek tűnjenek, pedig csak azt akarták, hogy végre elvegyen.

- Hol vannak a szüleim – fordultam végül a csendesen mellettem sétáló lányhoz. Hangom hallatán megriadt, de illedelmesen válaszolt.

- 10 perccel ezelőtt elhagyták a házat kisasszony – meglepetten vontam fel a szemöldökömet a megszólítás hallatán, de aztán eszembe jutott, hogy a szüleim mindig ragaszkodnak a hivatalos hangnemhez. Mivel ő még új a házunknál, így nem sejtheti, hogy én ki ne állhatom, de nem ez a megfelelő pillanat, hogy erre kioktassam. Amint megpillantottam Alexet futva rohantam oda hozzá és ugrottam bele a nyakába. Ma a szokottnál is jobban örültem a jelenlétének, amit természetesen ő is észrevett és pontosan tudta az okát.

- Milyen jó ilyen boldognak látni – nevetett rám, miközben beszálltunk az autójába és indított. Mosolyogva fordultam felé.

- Talán azért, mert végre valahára azzal az emberrel lehetek, akiről már nagyon régóta álmodoztam – révedtem el a távolba, miközben kocsi gőzerővel száguldott.

- Ezt már jóval régebb óta is érezhetted volna, ha egy kicsit is hallgatsz rám. Nem egyszer mondtam, hogy legalább hallgasd meg – dorgált meg kedvesen. Egy pillanatra rám pillantott, hogy lássa milyen hatást váltottak ki belőlem a szavai, de aztán rögtön vissza is kapta a pillantását az útra, mielőtt még balesetünk lett volna.

- Igazad van, de tartottam attól mit hallok majd – tartottam magam elő a kezemet védekezés képen, habár ezt nem láthatta. Mielőtt még válaszolt volna meg is érkeztünk Zayn házához én pedig kipattantam az autóból. Mielőtt még az ajtóhoz mentem volna Alex kiszólt a lehúzott ablakon.

- Mikor jöjjek érted? – ezen egy kicsit elgondolkoztam, mert fogalmam sem volt arról hogyan végződik a mai találkozóm Zaynnel. Nem mertem neki időpontot mondani, mert ha Zayn úgy dönt, mennem kell, nem akarok a városban céltalanul bolyongani.

- Majd hívlak – válaszoltam végül. Alex bólintott, majd beindította a motort és már el is robogott. Mosolyogva néztem utána, de amint hallottam, hogy a hátam mögött kivágódik az ajtó minden figyelmemet az ajtóban álló személynek fordítottam. Boldog mosollyal szaladtam oda hozzá és adtam a szájára egy szenvedélye csókot. Zayn odaadóan viszonozta, mikor hallottam, hogy a nappaliból füttyszó harsan fel.

- Ez az kisanyám. Tudod, te mi kell a mi Zaynünknek. – Szégyenlősen lehajtottam a fejemet és odabújtam Zayn mellkasához. El is feledkeztem róla, hogy Zayn nem egyedül lakik, de egyszerűen mikor megláttam, minden épeszű gondolatom elillant.

- Mekkora egy seggfej vagy – szólt hátra a válla fölött Zayn mogorva tekintettel, majd megfogta a kezemet és felvezetet az emeletre. Amint beértünk a szobájába érdeklődve néztem körül. Még sosem jártam egy férfi szobájában, így lenyűgözött, miden amit láttam. Örültem, hogy beengedett a magán szférájába.

- Bocsi az előbbiért. Louis nem nagyon tudja magát vissza fogni – kezdett el szabadkozni miközben a tarkóját vakargatta és zavartan hordozta körbe a tekintetét. Szélesen elmosolyodtam.

- Semmi baj. Majd megszokom – vontam vállat, bár akkor igen kínosnak éreztem a beszólását. Zayn kissé megnyugodva telepedett le az ágyára.

- Miről akartál velem beszélni? – éretem, hogy itt van az igazág pillanata. Vettem egy mély levegőt, lassan odasétáltam hozzá és én is letelepedtem mellé.

- Mondani szeretnék neked mondani és nagyon remélem, hogy ezek után is foglak majd téged érdekelni – hajtottam le végül a fejemet.

- Molly, akármit mondasz, nem tudsz elrettenteni.

- Fogadjunk? – kérdeztem keserűen.

- Mi lehet ilyen szörnyű, hogy azt hiszed, megváltozhat rólad a véleményem. Az soha nem történhet meg. Higgy az érzéseimben. Kérlek – nézett rám reménykedőn és egyben könyörgőn. Hinni akartam neki és nagyon remélem, hogy kitart mellettem annak ellenére is, amiket most fogok neki mesélni.

- A szüleimről szeretném elmondani az igazságot – és ekkor megtörtént. Mélyen belenéztem a szemébe és hirtelen ömleni kezdtek belőlem a szavak. Ami csak e3zsembe jutott azt már mondtam is. Zayn egy szót sem szól, miközben azt ecseteltem, hogyan barátkoztam össze Alexal és miként mutatta meg az élet másik oldalát. Mikor befejeztem néha csöndben ültünk egymással szemben, ami jobban megijesztett minden másnál. Mikor már azt hittem, hogy Zayn közli velem, hogy itt vége a kapcsolatunknak, akkor kinyújtottam a kezét és gyengéden megsimogatta az arcomat. Mielőtt észbe kaptam volna már ajkai az enyémeken voltak. Gyengéden ajkaim közé dugta a nyelvét és ráérősen kóstolgattam. Azt hittem ott helyben elolvadok. Még sosem volt ilyen gyengéd csókunk és egyáltalán nem bántam meg, hogy ebben a pillanatban történt meg.

- Küzdeni fogok érted. – suttogta végül a fülembe – Senki nem vehet el tőlem, még a szüleid sem. Ha kell az egész világgal szembe szállok, mert tudom, hogy szeretsz és ez nekem mindent megér. – alig hittem a fülemnek. Soha senki nem mondott nekem még ilyen szépeket. Szélesen elmosolyodtam és a vállára hajtottam a fejemet.

- Én is küzdeni fogok kettőnkért. – suttogtam.

- Ideje beszélnünk a szüleiddel – nevette el magát halkan.