38. fejezet

Megkezdődnek a gondok, de majd kiküszöböljük

Egy ideig csendben tanulmányoztuk egymás arcát, majd arra eszméltünk föl, hogy egy autó leparkolt a ház előtt. Gyorsan felpattantam és zavartan toporogni kezdtem. Nem igazán értettem mi is van most tulajdonképpen kettőnk között.
- Ez Alex lesz - intettem az ajtó felé, mire Zayn is felpattant és elindult kinyitni neki az ajtót.
- Te csak ülj le, mindjárt beengedem - kacsintott rám, majd egyedül hagyott a nappaliban. Gyorsan leültem, mert úgy éreztem menten összeesem. Örülök, hogy tudtuk tisztázni a dolgokat, viszont félek, mert nem tudom ez mit jelent. Vajon Zayn most össze akar velem jönni? Még a gondolatára is gyorsabban kezdett verni a szívem. Megijedtem ettől az érzéstől, de közben örömmel töltött el. Hallottam ahogyan zayn és Alex vált pár szót, majd elindulnak a nappali felé. Kihúztam magam, majd gyorsan visszagörnyedtem, mikor rájöttem ez mennyire mesterkélt mozdulat. Nem akartam úgy tűnni mint aki feszült, emrt lex rögtön levágta volna, hogy mi a helyzet. Alex robbant be a nappaliba, majd közvetlenül utána Zayn jelent meg.
- Kérsz valamit inni? - nézett kíváncsian Alexre. Valamiért az volt az érzésem, hogy nem szívesen látja és alig várja már, hogy elkotródjon. Nem igazán értettem ezt a hirtelen pártfordulást Zayn részéről, eddig olyan jól megvoltak most meg úgy viselkedik vele, mintha leprás lenne.
- Nem, köszi. Molly indulnunk kellene - fordult most hozzám teljesen komolyan - Nem akarom, hogy a szüleid arról kérdezősködjenek merre vagyunk - súgta a fülembe, mire Zayn felhúzta a szemöldökét, majd mogorván rászólt Alexre.
- Jó lenne, ha nem súgdolóznál a barátnőmmel mikor én is vele vagyok - hangja durva volt, mire mind a ketten összerezzentünk. Alex is felhúzta a szemöldökét, de eltávolodott tőlem.
- Barátnő? - kérdztem kikerekedett szemekkel. Nem emlékszem, hogy beszéltünk volna ilyesmiről. Zayn láthatta zavarodott arckifejezésemet, mire odamasírozott hozzám és lehuppant Alex és a közöttem lévő helyre.
- Azt hittem, ha már majdnem lefeküdtünk akkor hívhatlak a barátnőmnek - Alex döbbenten nézett ránk, nekem pedig tűz piros lett az arcom. El sem hiszem, hogy képes mások előtt ilyen kínos szituba hozni. Fel akartam pattanni, de Zayn megállított. Fejét a nyakhajlatomba fúrta.
- Azt hiszem jobb, ha kettesben hagylak benneteket. Kint megvárlak a kocsinál - intézte utolsó szavait hozzám, majd kirohant a szobából, mintha üldöznék.
- Ne haragudj - nézett rám ayn kétségbeesetten. Látszott rajta mennyire megbánta, amit az imént mondott Alex előtt. Elhúzódtam tőle és úgy néztem rá.
- Miért hoztál ilyen kínos helyzetbe? - kérdeztem remegő hangon. zayn ehajtotta a fejét.
- Ne haragudj, egyszerűen eldurrant az agyam, mikor meglátam, hogy közel hajolt hozzás. A tudomására akartam hozni, hogy az enyém vagy - nézett az utolsó mondatnál a szemembe. Tátott szájjal néztem rá, mert csak most esett le mit jelnt ez az egész.
- Féltékeny vagy Alexre? - annyira nevetséges volt ez a feltételezés, hogy hangosan felkacagtam. Zayn sértetten nézett rám, mire észbe kaptam mennyire bántó lehet a viselkedésem. - Zayn, Alex és köztem soha nem volt semmi. Soha nem is lesz. Csak barátok vagyunk - bizonygattam mosolyogva, mire Zayn kissé megnyugodva ölelt magához.
- El sem tudod képzelni milyen öröm ezt hallani tőled. Ezentúl próbálok egy kicsit szívélyesebb lenni Alexel. Rendben? - adott az ajkamra egy csókot - De csak egy kicsit - ismételte meg, mire megint fölnevettem. - Indulnom kell - néztem fel rám még a nevetéstől csillogó tekintettel. Zayn komolyan a szemembe nézett, majd bólintott. Úgy tűnt mondani akarna valamit, de inkább meggondolja magát és becsukja a száját. Éppen elfordulnék mikor kissé bizonytalanul megszólal.

- Hívsz majd? - vigyorogva fordultam vissza és úgy válaszoltam az imént feltett kérdésére.

- Mindenképpen - ezzel kiszaladtam a házból, mert féltem, ha még egy kicsit ott maradok akkor biztosan nem tudok később elmenni. Nem akarom a szüleim figyelmét felkelteni,l mert akkor esélyem sem lesz Zayn-el találkozni. Erről eszembe jutott, hgy Zayn-ek fogalmam sincsen mibe keveredett. Semmit sem tud a szüleim régimódiságáról és arról mi folyik oda haza. Vajon így is fogok neki kelleni vagy nem éri meg annyit küzdeni? Hogyan mondjam el neki?

- Hallom, ahogyan a fogaskerekek kattognak az agyadban? - szólalt meg mellettem Alex mire enyhén összerezzentem. teljesen elfelejtettem, hogy vele vagyok egy autóban. Minden gondolatomat Zayn köti le. Egy megnyugtató mosolyt villantottam rá, de Alex egy percig sem vette be. Szigorú pillantást vetett rám, amivel azt akarata üzenni, hogy ne próbáljak neki semmiféle előadást provokálni. Hihetetlen mennyire kiismert ebben a néhány hónapban. Félelmetes.

- Nem tudom, hogyan mondjam el az otthoni dolgokat. Egyszerűen nem tudom mit szólna hozzá. Félek emiatt fogom őt elveszíteni, mikor végre újra kibékültünk - mondtam el végül a problémámat. Szinte biztosra vettem, hoyg gyerekesnek gondolja ezt az aggályomat, de legnagyobb meglepetésemre Alex nem nevetett. Kmolyan nézett előre, de mivel nem szólalt meg, így folytattam - A szüleim soha nem fogadnák el, hogy vele legyek együtt. Tudod mennyire a tökéletesség hívei. Mit csináljak? - kérdeztem végül kétségbeesetten. Tudom senki sem fogja tudni megválaszolni a kérdéseimet, mert soha senki nem volt még az én helyemben, így fogalma se lehet róla min megyek most keresztül. Alex egy ideig halgatott, majd nagyon halk hangon megszólalt.

- Hallgass a szívedre Molly. - ennyi mondott, amin meglepődtem, mert Alex mindig egy regényt olvasott a fejemre tele tanácsokkal, de talán most ez a leghelyesebb amit ebben a helyzetben mondani tud és igaza van. Ideje, hogy végre a kezembe vegyem a sorsomat és kiálljak azéet, amiben hiszek. Elmnondom Zayn-nek az igazat és csak remélni merem, hogy együtt leküzdjük majd az akadályokat és végre boldogan élhetünk. nem győztem kivárni azt a percet. Erre a gondolatara mosoly fakadt az arcomra.

- Megérkeztünk - tört bele Alex hangja a gonodolataim közé. Rámosolyogtam, majd ki akartam szállni, de Alex keze megakadályozott benne. Értetlenkedve néztem rá.

- Most az egyszer ne az eszedre hallgass. Legalább a kedvemért. Ne engedd el a boldogságot, ha már egyszer megragadtad - ezzel elengedett és előre fordult. Elgondolkozva szálltam ki a kocsijából, majd révedő tekintettel figyeltem, ahogyan elhajt. Teljesen ledöbbentett azzal,a mit az imént mondott, de el kellett ismernem igaza van. Ideje, hogy a sarkamra álljak. Szeretem Zaynt és ki fogok állni a szerelmünk mellett, feltéve, ha Zayn is így érez.

Gyorsan beszaladtam a házba. Szerencsére senkivel sem találkoztam, így akadálytalanul fel tudtam osonni a szobámba. nem kellett magyarázkodnom és a szüleim szemébe néznem. Tisztában vagyok vele, hogy beszélnem kell velük, de először Zayn-el akarok beszélni. Tudnom kell mit gondol erről az egészről. Ő vajon, hogyan érez a dolgokkal kapcsolatban. Azt mondta hívjam, de ezt az egészet nem telefonon keresztül akartam megbeszélni, ennek ellenére felemeltem és tárcsáztam Zayn számát.

- Szia - szólt bele lihegve, mire akaratlanul is elmosolyodtam. - Most értél haza? - kérdezte mos már normalizálva a lélegzetét.

- Igen, ebben a pillanatban értem föl a szobámba - feküdtem hanyatt az ágyamon és kezdtem el tanulmányozni a méregdrága csillárt, amit az anyám erőltetett rám.

- Valami baj van? - kérdezte miután hirtelen elhallgattam. Annyira belemerültem a csillár tanulmányozásába, hogy nem is hallottam Zaynt.

- Minden rendben - mosolyodtam el ismét. - Beszélni szeretnék veled holnap. Ráérsz? - vágtam bele rögtön a közepébe. Túl akartam esni a dolgon és nem halogatni. Nagyon kíváncsi vagyok mit fog szólni ehhez az egészhez.

- Neked mindig ráérek. Ugye nincs baj? - vált aggodalmassá a hangja, mire elnevettem magam. Nevetésemet hallva, kissé megnyugodott és innentől kezdve egy órán keresztül mindenféléről beszélgettünk. Még így telefonon keresztül is úgy éreztem, hogy legszívesebben hozzá bújnék és soha többé nem engedném el. Egyfolytában az jutott eszembe amit Alex mondott a kocsiban. Nem áll szándékomban elengedni a boldogságot, ami természetesen Zayn-nek köszönhetek. Miután elbúcsúztunk gyorsan lezuhanyoztam, átöltöztem pizsamába és bebújtam az ágyba. Hetek óta végre úgy fekszem le, hogy határtalanul boldog vagyok és nem kell semmi miatt aggódnom és feszültséget éreznem.