40. fejezet

Drága Olvasóim! Végre tudtam nem olyan hosszú késéssel hozni a részt és csak nagyon remélem, hogy ezentúl sikerülni fog minden héten hozni egy részt. Jó olvasást! Remélem tetszeni fog :) Puszi! :) További szép estét! :)

Tiszta lappal akarok játszani

Zayn szavai ugyan egy kissé megrémisztettek, de közben teljesen tisztában voltam vele, hogy igaza van. Nem bujkálhatunk öröké. Ideje megtudniuk kit szeret a lányuk valójában és nagyon reméltem, hogy elfogadják majd a választásomat. Azt szerettem volna, ha tőlem tudják meg, úgy, hogy Zayn mellettem van és támogat minden egyes szó kimondásában.

- Rendben – néztem végül rá – De ma még nem állok készen erre. Ma csak szeretném élvezni a társaságodat, holnap pedig foglalkozunk a zsarnok szüleimmel. – Zayn halkan felnevetett, de nem tiltakozott.

- Megbeszéltük – kacsintott végül rám, majd ismét ajkaimhoz hajolt és megcsókolt, de ezúttal szenvedélyesen. Múltkor azt mondtam neki, hogy még nem állok készen és úgy éreztem most jött el az a pillanat. Most már tudta milyen csomagot cipelek magammal és csöppet sem bánt, sőt azt hiszem örült is neki. Legalábbis ezt vettem ki a viselkedéséből. Zayn el akart húzódni, de kezeimet a nyaka köré fontam, ezzel megakadályozva, hogy eltávolodjon tőlem. Legnagyobb meglepetésére lábamat keresztbe átdobtam rajta és lovagló ülésben ráültem.

- Molly – szólt rám zihálva Zayn, mire kérdőn néztem rá, ezzel is bíztatva, hogy folytassa, de ő csak mosolyogva a fejét rázta.

- Azt hittem várni akarsz. Nem akarok semmit sem elsietni. Szeretném, ha az első tökéletes lenne neked – legszívesebben felujjongtam volna figyelmessége hallatán, de türtőztettem magamat. Nem akartam elijeszteni.

- Szerintem ez a pillanat igazán tökéletes. Nem szeretném tovább húzni az időt. – ezzel ismét ajkaira tapadtam és mikor hátradőltünk az ágyon, már egyáltalán nem tiltakozott.

Sokkal később kimerülten feküdtem Zaynnel az ágyban és elgondolkozva nézegettem a plafont. Jobban éreztem magam, mint arra számítottam. Zayn figyelmeztetett, hogy nem biztos, hogy kellemes lesz az első alkalom, de mindent megtett, hogy én is élvezzem, ami sikerült is neki.

- Jól vagy? – simogatta meg Zayn gyengéden az arcomat. Mosolyogva emeletem fel izmos válláról a fejemet.

- Soha jobban – adtam az arcára egy játékos puszit. Még mindig alig akartam elhinni, hogy megtörtént. Boldogabb már nem is lehetnék, hogy ennyire meg tudtam bízni Zaynben. Fogalmam sem volt, hogy ez ilyen jó. Anya mindig úgy állította be mintha valami szörnyen mocskos dologról lenne szó és csak arra jó, hogy gyereket csináljunk, de rájöttem miért látja ezt ilyen keserűen. Ő sosem szerette apát, ezért nem is tapasztalhatta milyen érzés egy olyannal egyesülni, akit igazán szeretünk.

- Mit szólnál, ha kimennénk a parkba? – amint ezt kimondta Cézárt mintha puskából lőtték volna ki felpattant az ágyra és kilógó nyelvvel nézett ránk.

- Hol volt eddig? – néztem Zaynre aki elnevette magát kutyája viselkedésén.

- Szerintem az ágy alatt. – válaszolt végül fejcsóválva – Fogadom meghallotta, hogy park és úgy döntött ideje sétálnia egyet – nevette el magát megint, de ezúttal én is csatlakoztam hozzá. – Nem baj? – nézett végül rám. Mosolyogva megráztam a fejem, lehajoltam, hogy megcsókoljam, de ekkor kivágódott az ajtó. Sikítva rántottam magamra a paplant, így Zayn fedezék nélkül hagyva. Harry tátott szájával találtuk szemben magunkat. Zayn zavar5tan takart el kezével az ágyékát és mogorván nézett betolakodó haverjára.

- Haver, nem tudsz kopogni? Tűnj el a szobámból. Ne mondjam még egyszer – Harry azonnal kiiszkolt a szobából. Zayn felém fordult – Ha legközelebb ránk nyitnak egy ilyen kompromittáló helyzetben, akkor hagyj nekem is egy kis takarót. – hangosan felnevettem kérése hallatán.

- Rendben – bújtam oda hozzá, miközben gondosan betakargattam, hogy még véletlenül se látsszon ki semmije.

- Annak viszont örülök, hogy magadat időben eltakartad. Nem örültem volna, ha Harry meglátja a csajom lélegzetelállító testét.

- Jaj, ne már – böktem meg játékosan, miközben fülig pirultam. Zayn kacagott zavaromon. Mikor kissé lecsillapodott kérdőn nézett rám.

- Akkor mehetünk?

- Persze – ültem föl és mosolyogva néztem rá – Most pedig fordulj el

- Miért? Már láttalak már meztelenül – nézett rám értetlenül, de azért teljesítette a kívánságomat. Miután hátat fordított nekem kiugrottam az ágyból és sebtében öltözködni kezdtem. Tudom, hogy butaság, de félek. Nem akarom, hogy meztelenül lásson annak ellenére, hogy éppen az előbb feküdtünk le. Akkor nem figyelt oda minden részletre. Most viszont nagyon is végig szemlélne és én ezt nem akarom.

- Most már ide nézhetsz – mondtam amint befejeztem az öltözködést. Zayn azonnal felém kapta a tekintetét és elmosolyodott mikor látta, hogy már teljesen fel vagyok öltözve.

- Cuki, hogy ilyen szégyenlős vagy – ezzel ő is kipattant az ágyból. Szemeim kikerekedtek, mire Zayn halkan felkuncogott. Úgy látszik, ő korántsem szenved abban, amiben én. Nem úgy néz ki, mint aki nagyon szégyenlős lenne, hisz pontosan tudja, milyen jól néz ki meztelenül. Viszont velem ellentétben neki biztosan rengeteg nője volt, elég csak arra a háromra gondolnom, aki miatt egy időre szétmentünk. Gyorsan megráztam a fejemet, hogy elűzzem a zavaró gondolatokat. Nem akartam, hogy ismét megmérgezzék a kapcsolatunkat.

- Nagyon elgondolkoztál – zavarta meg végül Zayn zavaró gondolataimat. Mosolyogva fogtam meg a kezét és indultunk el kifelé a szobából. Mikor leértünk a földszintre négy vigyorgó szempárral találtuk szemben magunkat.

- Van egy olyan érzésem, hogy Harry nem tudta tartani a száját – amint kimondtam ismét fülig vörösödtem. Ez nem lehet igaz. Most már mindegyik fiú tudja mit műveltünk Zayn szobájában. Zavartan bújtam oda barátom vállához, de még így sem tudtam kiverni a srácok vigyorgó képét. Volt egy olyan érzésem, hogy ezentúl mikor meglátom őket csak ez a jelenet fog a fejemben lejátszódni. – Le lehet szállni róluk – hallom meg Zayn hangját, amiből arra következtettem, hogy lemaradtam a srácok szekálásáról. Annyira bele voltam merülve a saját gondolataimba, hogy észre sem vettem. A fiúk hangosan felnevettek, mire Zayn morgolódva megfordult és elkezdett kifelé húzni. Cézár ugatva rohant utánunk. Mikor kiértünk az utcára Zayn csak akkor szólalt meg.

- Ne haragudj a fiúk miatt – kezdett el szabadkozni, de gyorsan félbeszakítottam.

- Ne aggódj. Majd hozzá szokom – adtam az arcára egy puszit. Néma csendben sétáltunk el egészen a parkig. Jó volt egy kicsit sétálni a tűző napon. Jól éreztem magam. Olyan érzések kavarogtak bennem iránta, amit még soha senki iránt nem éreztem és ez így most nagyon jó volt. Boldog és elégedett voltam, egy dolgot kivéve. A szüleim még mindig nem tudtak semmiről és nagyon féltem, hogy mi lesz, ha ez egyszer kiderül.

- Beszélni szeretnék veled – aggódva fordultam Zayn felé, aki teljesen komolyan nézett rám. – Gondolkoztam, a szüleidről – magyarázta meg gyorsan mikor észrevette értetlen tekintetemet. Mikor meghallottam válaszát aggodalom és kétely támadt bennem, mert attól féltem, hogy mégis beigazolódik a gyanúm és most közli, hogy neki erre nincsen szüksége.

- Igen? – kérdeztem meg félve.

- Arra gondoltam, hogy beszélek velük. Eléjük állok és tiszta vizet öntök a pohárba. Nem akarok bujkálni életem végéig. Azt akarom, hogy nyíltan sétálhassak oda hozzád és ne kelljen midig arra figyelnem, hogy éppen ki fog pletykálni. – döbbenten hallgattam Zayn szavait.   El sem hittem, hogy ez valóban velem történik meg – Mit szólsz hozzá? – kérdezte végül, mivel nem szóltam egy szót sem csak bámultam rá. most végre feleszméltem és örömujjongva a nyakába ugrottam.

- Nagyon örülnék neki.