36. fejezet

El sem hiszem, hogy mibe keveredtem...

Szomorúan kémleltem a plafont, miközben arra vártam, hogy csörögjön a telefonom. Alex miért nem hív? Legszívesebben ordítva menekülnék el itthonról, de meg kell őriznem a látszatot. Anyámék irtó dühösek lennének rám, bár most eljutottam arra a pontra, hogy nem érdekel. Egyfolytában Zayn-en járt az agyam, majd rögtön utána a gondoltaim Alex és a terve körül forogtak. Miért akarja eljátszani a boldog vőlegényt? Vajon Zayn mit szól hozzá? Érdekli egyáltalán? Egész álló nap ezek a gondolatok kergették magukat a fejemben és képtelen voltam arra, hogy lemenjek és a szüleimmel bájosan csevegjek. Ők abban a hiszemben vannak, hogy majd megőrülök a boldogságtól és kell egy kis magány, hogy feldolgozzam a történteket. Nem veszik észre milyen boldogtalan vagyok? Erősen elgondolkozom azon érdekli-e őket egyáltalán mi van velem. Nekik csak az számít, hogy fenn tartsák a látszatot. Számukra a házasság előtti szex az bűn, így néha komolyan elgondolkozom azon hogyan foganhattam meg én. Ilyen őskori felfogással nem sokra mennek. Borús gondolataimat a telefonom pittyegése szakította meg. SMS-em jött. Van egy remek ötletem, bár nem hiszem, hogy neked tetszeni fog. negyed órán belül ott vagyok. Készülj el! Felvont szemöldökkel, bambán bámultam a készülékre. Mi nem fog nekem tetszeni? Mit eszelt ki már megint ez az észlény? Ennél az eljegyzésnél durvább dolog nem lehet. Nagy nehezen feltornáztam magamat az ágyról és elindultam a szekrényem felé. Gyorsan felöltöztem és a hall felé vettem az irányt. Reménykedtem benne, hogy a boldogságban úszó szüleimmel nem találkozom, de amint belépte az ajtón hangosan felnyögtem. Nincs szerencsém. Anyám széles vigyorral jön felém.
- Mész valahova tündérkém? - meglepetten torpantam meg és vontam fel a szemöldökömet. Hátra néztem a vállam felett, de senkit sem láttam magam mögött. Furcsállva fordítottam vissza a tekintetemet. Vajon tényleg nekem szólt? Még soha az életben nem becézgetett. Alig bírom elhinni, hogy most megtörtént. - Elvitte a cica a nyelved? - ért végre mellém, majd még mindig mosolyogva végig mért. Vettem egy mély levegőt és gyorsan ledaráltam.
- Alex mindjárt itt lesz értem. Elmegyünk valahová ebédelni - csikartam ki magamból egy kényszeredett mosolyt, de nem nagyon jött be, mert anyám összevonta a szemöldökét és elgondolkozva nézett rám.
- Valami baj van? - vizslatott továbbra is. Vártam egy pár másodpercet és csak utána ráztam meg a fejemet. Éppen valami hihető magyarázatot akartam neki adni a furcsa viselkedésem miatt, mikor folytatta - Izgulsz az esküvő miatt, ugye? - gyorsan bólintottam ezzel fedezve a valódi bajom okát. Anyám még szélesebben mosolygott. Kezdtem félni, hogy szétreped a szája ettől a sok mosolytól. Nem igazán értettem mi ütött belé. - Nem kell izgulnod. Minden tökéletes lesz. Majd én intézkedem - simította le amúgy is tökéletes blézerét. - Utána pedig külön házba költöztök és lesz egy csodálatos gyereked, ne legyen több mert akkor elveszíted azt a csodálatos alakodat - éreztem, hogy görcsbe rándul a gyomrom. Kezdtem úgy érezni, hogy megfulladok. Egyre jobban hergelt ez az egész helyzet. Legszívesebben lekevertem volna az anyámnak egy pofont. Épp készültem mondani valamit, mikor meghallottam Alex hangját a hátam mögött.
- Hát itt vagy. kezdtem azt hinni mégsem jössz el velem - megkönnyebbülten fordultam meg. Azt hittem már sose ér ide. Láthatta rajtam, hoyg valami nagyon felzaklatott, mert gyorsan hozzám lépett és átkarolta a derekamat.
- Ne haragudjon Alex. Én tartottam fel. Meg kellett beszélnünk pár dolgot.
- Igazán nem történt semmi - nyugtatta meg Alex, miközben tisztában volt vele, nekem milyen nehéz volt kiállni ezt a pár percet míg ő megérkezett. Elköszöntek egymástól, mire Alex gyengéden elkezdett tolni kefelé. Mindeközben csöndben voltam, mert attól féltem, ha kinyitom a számat teljes erőből elkezdek sikítani és tépni a hajamat. Azzal legalább kiadnám minden feszültségemet. Egészen addig hallgattam, míg Alex is beszélt a kocsiba, majd villámló tekintettel felé fordultam.
- Nem bírom ezt tovább. Miért kellett beleegyezned abba, hogy a vőlegényem legyél? Fogalmad sincs, hogy milyen nehéz őket kibírni - amint befejeztem Alex elvigyorodott, mire összehúzott szemöldökkel néztem rá.
- Molly, én csak szívességet tettem neked - erre a mondatra felkaptam a fejemet, majd gúnyos mosolyra húztam a számat. Mivel tenne ő nekem szívességet? Fogalma sincsen milyen ilyen szülők között felnőni. Több év után végre összeszedtem annyira a bátorságomat, hogy megmondjam nekik a magamét, de ekkor is megakadályoztak benne azzal, hogy egy újabb hazugsággal etették be őket.
- Mégis mi a fenével tennél nekem szívességet. Azzal tettél volna, ha kijelented nincsen köztünk semmi és nem kívánsz elvenni - fordultam az ablakhoz. Szememből akaratlanul is potyogni kezdtek a könnyek, mire Alex jó szorosan megölelt. - Egyszerűen nem tehetek róla. Nem bírom elviselni őket. Ráadásul egyfolytában Zayn reakciója jár a fejemben - és csak ömlöttek belőlem a szavak, miközben törölgettem az orromat. Akaratlanul is bevallottam Alexnek mennyire hiányzik Zayn, amivel úgy érzem nagy hibát követtem el. Fél óra elteltével végre megnyugodtam és csak bámultam magam elé.
- Egyébként hova megyünk? - kérdeztem letörten. legszívesebben haza mentem volna, hogy ismét kisírhassam minden bánatomat, de közben Alexet sem akartam megbántani, elvégre ő csak fel akar vidítani.
- Zayn-hez
- MI? - sikítottam fel hangosan, mire kissé összerezzent - Ezt ugye nem gondolod komolyan? - kapkodtam levegő után. - Hogy tehetted ezt? - támadtam neki, mire felvonta a szemöldökét, de tekintetét továbbra is az útra szegezte.
- Felhívtam Zayn és elmondtam neki mi történt. Eléggé kiakadt és látni akar. Én meg nem akartam megakadályozni benne.
- Erről akkor is beszélned kellett volna velem. Én nem akarok vele találkozni - ráztam hevesen a fejemet, miközben száguldottunk továbbra is az egyre ismerősebb környéken. Most már tudtam hol vagyunk.
- De akarod. Ezt nem tudod letagadni. Még mindig odavagy érte és ő is érted. Ideje megbeszélni a dolgokat egymás között - ezzel bekapcsolta a rádiót ezzel is jelezve, hoyg a témát lezártnak tekinti. Zaklatottan süppedtem bele a kényelmes ülésbe.