35. fejezet

Drága Olvasóim! Ne haragudjatok, hogy pénteken nem hoztam részt, de elszállt az internetem, így még szólni sem tudtam most viszont megérkezett a várva várt rész! Remélem tetszeni fog!

Ui: Szombaton hozom a következő részt, mert pénteken nem leszek gép közelbe. :) Jó olvasást! :)

Nagy bumm

Már az este felé közeledtünk mikor anyám felállt a helyéről és csendet kért. Pillanatokon belül elhalt a beszélgetés a teremben és minden tekintet felé fordult. Kíváncsian vártuk a folytatást, de mint mindig anyám húzta az időt. Szerette, ha drámaira sikerül a mondandója. Elégedetten körül nézett, majd a tekintete megállapodott rajtam és Alexen. Zavartan néztem rá és egyre idegesebben vártam mit készül mondani. Végre valahára vett egy mély levegőt és belekezdett.

- Nagy örömömre szolgál, hogy én oszthatom meg ezzel a kedves társasággal, hogy a lányom férjhez meg - döbbent morajlás hullámzott át a termen. Alex megdermedt mellettem és merev tekintetét anyámra függesztette, ugyanígy tetem én is. Teljesen lesokkoltam. - Mi is csak nemrég tudtuk meg a férjemmel, de nagyon boldogok vagyunk, hogy megtalálta élete párját - éreztem, hogy a gyomrom tartalma felfelé ível, így gyorsan felpattantam és kirohantam a teremből. Amint kiértem a gyomrom minden tartalmát kiürítettem és közben patakokban folyt a szememből a könny. Nem akartam elhinni. Miről beszél? Én nem akarok férjhez menni, pláne nem ilyen fiatalon. Ráadásul akihez szívesen hozzá mennék a szüleim soha nem fogadnák el.

- Jól vagy? - megdermedtem Alex hangjától. Hogy lennék jól? Nem látja milyen pocsékul vagyok? Vajon az ő keze is benne van? Haragosan egyenesedtem fel és támadtam neki.

- Te tudtál erről? - mire befejeztem a kérdést torkomból feltört a zokogás. Eddig bírtam visszatartani. Alex megbotránkozva néz rám és ebből tudtam, hogy helytelen következtetéseket vontam le. Hogyan képzelhettem, hogy bármi köze van ehhez az egészhez?

- Hogy kérdezhetsz ilyet? Ha tudtam volna akkor mindenképpen szólok neked és semmiképpen sem engedtem volna. ha nem vetted volna észre kissé fiatal vagyok a házassághoz és nem is vagyok beléd szerelmes, hogy összekössem veled az életemet. - fakadt ki. Szavai hatására még jobban zokogtam mire bűntudatos tekintettel lépett hozzám és ölelt magához. - Ne haragudj - kért rögtön bocsánatot, mire gyorsan megráztam a fejemet.

- Te ne haragudj. Nem lett volna szabad így neked esnem. Ez igazán nem volt szép tőlem. - bújtam még jobban meleg ölelésébe, majd hirtelen eltoltam magamtól és mélyen belenéztem a szemébe. - Azt hiszem ideje beszélnem anyámmal - Alex egyetértően bólintott.

- Egyet értek - megfogta a kezemet és elindultunk vissza a terembe, de mielőtt odaértünk volna anya és apa lépett ki az ajtón széles mosollyal. Mind a ketten egyszerre dermedtünk meg. Egyszerűen képtelen voltam az arcomra varázsolni azt a műmosolyt amit mindig feléjük mutatok.

- Mi a baj? - kérdezte apa derűsen mintha semmi sem történt volna. Legszívesebben elkezdtem volna velük üvölteni, de mielőtt kinyithattam volna a számat Alex megelőzött.

- Enyhén szólva meglepődtünk mikor bejelentették az eljegyzésünket, hisz nem emlékszem, hogy ilyen dolgot szóba hoztunk volna önök előtt. - meglepetten vontam fel a szemöldökömet. Csodáltam, hogy milyen nyugodt hangot ütött meg velük szemben, én leordítottam volna mind a kettőjük fejét, de éreztem, hogy Alex kissé megszorít ezzel arra ösztönözve, hogy fogjam be a számat.

- Tudom, de annyi időt töltöttetek együtt, hogy úgy gondoltuk itt az ideje az eljegyzésnek - mondta anyám sugárzó arccal.

- Igazán nagyon rendes maguktól. Hálásan köszönjük - villantott rájuk Alex egy sugárzó mosolyt. Döbbenten néztem rá. Nem akartam elhinni amit az imént hallottam. Komolyan beszél? Megpróbáltam elhúzódni tőle, de nem engedett. Szorosan tartott maga mellett, így esélyem sem volt, hogy eltávolodjam tőle.

- Nagyon örülünk - mondta apám, ezzel fogta magát és anyámmal együtt visszament a terembe. Amint hallótávolságon kívül értek kitéptem magam Alex öleléséből és szikrázó tekintettel néztem rá.

- Mi a fene ütött beléd? Most azt hiszik, hogy még ők tettek nekem szívességet, pedig ez egyáltalán nem így van - hadonásztam a kezemmel, amit akkor szoktam alkalmazni, mikor ideges vagyok.

- Nyugi, van egy tervem - kacsintott rám, mire megtorpantam. Érdeklődve néztem rá, de mivel nem akart megszólalni így én kezdeményeztem.

- Milyen terved? - gyorsan körülnézett, majd mikor meggyőződött róla, hogy nincs kint senki megfogta a kezemet és félre húzott.

- Gyere és megmondom.

Zayn:

Arra keltem fel, hogy rezeg a telefonom a fejem alatt. Megnéztem a hívó felet, de mivel nem ismertem a számot így kinyomta. Ki az aki korán reggel már hívogat? Soha nincsen nyugtom? Már majdnem teljesen visszaaludtam, mikor nagy csattanással kivágódott a szobám ajtaja. Annyira megijedtem, hogy hirtelen fölültem és ezzel a lendülettel le is zuhantam az ágyról. Nagy koppanással értem földet. Bosszúsan ültem föl és Louis vigyorgó arcával találtam szemben magamat.

- Bocsi, nem akartalak felébreszteni. - rázta hevesen a fejét, hogy hitelt adjon a szavainak. Morcosan dörmögtem egy ‘na perszét’, majd fölálltam és leültem az ágyra.

- Minek köszönhetem, hogy már korán reggel zaklatsz? - mordultam föl, mivel nem szólt semmit csak nézett rám. Mintha még életében nem látott volna embert. Ezt annyira mulatságosan tartottam, hogy elmosolyodtam.

- Mint mondtam nem akartalak felébreszteni, de a vezetékesen többször is kerestek és nem hagyja magát lerázni. Egyfolytában azt hajtogatja, hogy nem veszed fel a telefont - egy nagy nyögés kíséretében hanyatlottam vissza a párnára.

- Mond neki, hogy alszom - dörmögtem még oda neki, de Louis nem hagyta lerázni magát. Lerántotta rólam a paplant és mérgesen nézett rám.

- Azt mondta, ha bármilyen kifogással állsz elő akkor mondjam meg, hogy Alex azt üzeni megváltoztak a dolgok - erre kipattant a szemem és hitetlenkedve néztem idióta barátomra.

- Miért nem azzal kezdted, hogy ki hívott? - pattantam ki az ágyból. Nem foglalkoztam Louis kaján vigyorával, szó nélkül kirohantam a szobából.

- Nem tudtam, hogy ilyen fontos személy - kiáltotta még utánam, de semmi kedvem nem volt leállni még vele is vitatkozni. Most azonnal meg akartam tudni mit akar Alex, hisz múltkor egyenesen megmondta nem fog segíteni nekem. Most akkor mit akar? Mire leértem a nappaliba már teljesen kifulladtam és lihegtem. A nappaliban hál istennek nem volt senki, így nem tartották furcsának, hogy lihegve érkezem kora reggel a nappaliba.

Vettem egy mély levegőt és a fülemhez emeltem a telefon kagylóját. Eleinte nem szóltam bele, mert féltem mi vár rám, de aztán vettem elég bátorságot és beleszóltam.

- Igen? - hangom olyan gyengének tűnt mintha napok óta nem beszéltem volna. nem értettem mi van velem, de nem tudtam parancsolni az érzelmeimnek.

- Végre el tudtalak érni. Miért nem veszed fel a telefonodat? - kért számon rögvest, amitől egyre mérgesebb lettem. Múltkor megmondta, hogy nem szándékozik nekem segíteni, akkor ugyan mégis miért tartottam volna meg a számát?

- Nem tudtam, hogy te hívsz. Ki van törölve a neved, így csak számot jelez ki - Francba, olyan mintha szabadkoznék, pedig elhatároztam, hogy bunkón fogok viselkedni vele. Vettem egy mély levegőt és mielőtt válaszolhatott volna durván rákérdeztem - Mit akarsz? Miért hívtál? Azt hittem múltkor mindent megbeszéltünk - hadartam el mindent egy szuszra. Egy ideig csend volt a vonal túlsó végén, majd végül Alex tétova hangon megszólalt.

- Vannak dolgok amiről úgy éreztem, hogy tudnod kell - ettől a mondattól már a plafonon voltam. Miről kell tudnom? Ugye nem történt Molly-val semmi? Épp fel akartam tenni a kérdést, mikor Alex válaszolt - Nem történt semmi Molly-val, de vele kapcsolatos. - kifújtam a bent tartott levegőt, de aztán megint rám tört a szorongás.

- Mi történt? - kértem rögtön rajta számon. Azt akartam, hogy mondja el végre miért hívott fel. Nyilván nem azért, hogy kellemesen elcsevegjünk.

- Szóval...... - nem bírtam tovább ezt a várakozást.

- Mondd már - üvöltöttem a telefonba teli torokból.

- Molly és én el lettünk jegyezve - szavaira éles fájdalom nyilallt a szívembe. Ezt nem mondhatja komolyan. Éppen fel akartam nevetni, aztán üvölteni, hogy miért talál ki ilyeneket, de mielőtt bármit reagálhattam volna folytatta.

- Figyelj, mielőtt kiakadnál hadd mondjam el, hogy nem nagyon volt más választásunk - és ekkor elmondott mindent amiről eddig fogalmam sem volt. Nem tudtam elképzelni, hogyan lehet valakinek ilyen anyja és apja. Igazából úgy viselkednek mint a középkorba. Ahhoz adom a lányom, akinek több pénze van. Undorodva gondoltam arra, hogy ez az egész úgy néz ki, mintha kivinnék a piacra és kiraknák az asztalra. Ahogyan Alex a történet végére ért máris megszületett bennem a döntés.

- Mondj már valamit - törte meg végül Alex a köztünk lévő csendet.

- Ezt nem fogom annyiban hagyni. Molly az enyém és nem fogja valami gazdag kis ficsúr megvásárolni - vicsorogtam a telefonba és csak remélni mertem, hogy érti a célzást.

- Reméltem, hogy ezt mondod.