32. fejezet

Alkohol hatása

Zayn szemszöge:

Arra keltem föl, hogy Cézár fáradhatatlanul nyalja az orromat. Bosszankodva átfordultam a másik oldalamra, hátha így békén hagy, de tévednem kellett. Cézár megkerülte az ágat, felugrott és rámászott a fejemre. Amint megéreztem apró kis tappancsát a homlokomon kipattantak a szemeim. Amint észrevette, hogy ébren vagyok hangos ugatásba kezdett és odarohant az ajtóhoz és vissza. Ezt a műveletet elvégezte háromszor, majd megállt az ágyam mellett és várakozás teljes tekintettel nézett rám.

- Menni akarsz pisilni? – szavaimat ismét hangos ugatás követte. Mosolyogva paskoltam meg magam mellett az ágyat, mire szinte rögtön felpattant és hozzám dörgölőzött. Mosolyogva simogattam hófehér bundáját. – Várj egy picit, míg magamhoz térek, aztán mehetünk – beszéltem tovább hozzám, mire megint elkezdett ugatni, mintha egyetértene velem. Nagy nehezen összeszedtem magamat, felálltam és a szekrényemhez léptem. Keresni kéne valami ruhát, bár mostanság valamiért sosem találok olyat, amit szívesen felvennék. Ez is Molly miatt van. Mindig jól akarok kinézni, mert bármikor összefuthatok, vele a parkban mikor Cézárt sétáltatom, hisz legelőször is ott találkoztam vele. Tíz perc válogatás után végül egy sötét farmer, egy fehér pólót és egy kék inget vettem ki a szekrényből, majd a fürdőszoba felé igyekeztem. Beállítottam a hajamat, felvettem a pórázt és az ajtó felé iramodtam.

- Gyere pajtás – intéztem szavaimat az ágyon heverésző fehér szőrgombóc felé, aki lelkesen ugatva rohant ki az ajtón, amit időközben kitártam előtte. Louis morgolódva jött ki a szobájából.

- Valaki itt aludni szeretne – gesztikulált kezeivel és mogorva tekintettel nézett Cézár után. Nem bírtam magamban tartani és hangosan felnevettem mire pufogva visszament a szobájába. Mosolyogva néztem utána, majd gyorsan megiramodtam Cézár után, mielőtt még mást is felkelt. Az kéne még csak, hogy négy morcos emberrel kelljen veszekednem a kutyám miatt.

Fél óra múlva csalódottan léptem be ismét a házba. Abban reménykedtem, hogy ma összefutok Mollyval és végre megbeszélhetjük a dolgokat, de tévednem kellett. Beléptem a konyhába, ahol már mindenki nagyban reggelizett. Én is letelepedtem melléjük és magam elé tettem két palacsintát.

- Legközelebb tartsd kordában a kutyát – mondta Niall miközben a szájába tömött egy palacsintát.

- Igen, nem lehet tőle aludni – bólogatott helyeslően Louis, mire gyilkos tekintettel mértem őket végig.

- Ti mit csinálnátok, ha pisilnetek és szarnotok kéne? Kétlem, hogy egy helyben ülnétek – védekeztem, mire Louis és Niall tágra nyílt tekintettel néztek rám, míg Harry és Liam hangosan felnevettek.

- Fúj haver. Ez undorító. nem látod, hogy éppen kajálni próbálok – mutatott Niall az előtte heverő palacsintákra.

- Úgy csinálsz, mintha neked bármi is elvenné az étvágyadat – mutatott rá a lényegre Liam, mire mindenki felnevetett Nialleln kívül.

- Tudjátok, hogy csak akkor eszek sokat, ha ideges vagyok – pirított ránk, mire mind felvontuk egy emberként a szemöldökünket, amitől úgy vettem észre, hogy eléggé zavarba jött.

- Mi miatt vagy ideges? Tudtommal mindig koncert előtt eszel meg egy egész disznót – erre a kijelentésemre kaptam egy nem éppen szép pillantást, majd vett egy mély levegőt és arrébb tolta a palacsintát.

- Nagyon vicces vagy Malik – vágta be a durcást, de azért folytatta – Ma hívom el randizni azt a lányt, aki már régóta tetszik nekem – nyögte ki végül egy szuszra, mire kiguvadt szemekkel néztünk rá.

- Ez most komoly? – szólalt meg végül Harry – Egy lány miatt vagy ideges? Híres vagy haver, ha mással nem is akkor ezzel mindenképpen magadba bolondítod – Niall sértetten nézett Harryre, majd felállt és a mosogatóba lökte a tányérját.

- Ő nem olyan. Nem érdekli, hogy híres vagyok. Sőt megveti az olyanokat, akik kihasználják, hogy híresek és úgy csajozna k be – itt nyomatékosan rám és Harryre nézett, mire mind a ketten ártatlan pillantást vetettünk rá. Mielőtt válaszolhattunk volna az ajtó felé igyekezett és még úgy szólt hátra a válla felett – Most megyek készülődni, hogy jól nézzek ki – amint elment magamba roskadva ültem a helyemen. A többiek szinte rögtön elkezdték kitárgyalni Niall szerelmi életét, de én úgy vettem észre magamon, hogy féltékeny vagyok. Én is ilyen izgatottan akartam várni a randimat Mollyval, viszont az volt az érzésem, hogy ez már soha nem fog beteljesedni. Befejeztem a reggelit, adtam Cézárnak kutyakaját és egy kis vizet, majd felbaktattam a szobámba. Ledőltem az ágyamra és bekapcsoltam a tévét. Estig így heverésztem és kapcsolgattam a csatornák között. Éppen valami számomra érthetetlen sorozatot néztem mikor megcsörrent a telefonom. Nemtörődöm stílusban vettem föl a kezemben, de amint meglátta Molly nevét a kijelzőn megdermedtem. Szívem a torkomban dobogott, de olyan gyorsan, hogy attól féltem menten kiszakad onnan.

- Igen? – szóltam bele izgatottan és csak nagyon reméltem, hogy azért hív, mert meg akarja velem beszélni a dolgokat.

- Za.. – itt elcsuklott a hangja, majd megpróbálta folytatni – Zayn… fá… fáj. – kétségbeesetten ültem föl az ágyon.

- Mi fáj Molly? Hol vagy?

- Er… erdő.. erdőben – olyan volt a hangja, mintha részeg lenne. Felpattantam az ágyamról és fel, s alá kezdtem mászkálni. kezdtem ideges lenni. Milyen erdőben lehet? Kivel van? Mielőtt feltehettem volna a kérdéseimet, újra megszólalt – Fá.. fájt a.. amit ve.. velem.. csin.. csiná… csináltál  - itt megint csuklott egyet. Nem tudtam mit csinálhatnák, ezért csak türelmesen vártam, hogy folytassa – Fáj a szí.. szíve.. szívem

- Hol vagy? – vágtam közbe, mert elfogyott a türelmem. Meg akartam találni. ilyen állapotban nem lehet az utcán – kérlek Molly, mond meg, hogy hol vagy. Találkoznunk kéne, hogy megbeszélhessük a dolgokat.

- Nem – sikított bele a telefonba, mire el kellett tartanom a készüléket. Úgy éreztem, hogy beszakadt a dobhártyám ettől az éles hangtól. – ne.. nem aka..akarlak lát.. látni

- Molly – vágtam közbe, de ekkor a telefon elkezdett sípolni, ami azt jelezte, hogy letette. Összeroskadva rogytam le az ágyra. Mi történhetett vele? Kivel van? Biztos valami férfival,a ki kihasználja, hogy részeg. Meg kell találnom, ha nem akarom, hogy megőrüljek. Én abba belehalok, ha egy másik férfival van búfelejtőnek. Én azt nem bírnám ki. Kikerestem a telefonszámok közül Alex számát, de mielőtt felhívhattam volna, megtorpant az ujjam a neve fölött. Minek hívjam fel? Úgysem segít. Hátradőltem az ágyon és a plafont kezdtem el tanulmányozni. Azt hiszem még sosem éreztem magam ilyen egyedül, mint most ebben a pillanatban. Szemeimből sós könnyek kezdtek el peregni, le akartam őket törölni, de aztán meggondoltam magamat. Úgysem látja senki, úgysem érdekel senkit, akkor meg minek töröljem le? Most értem a mélypontra. Jobb lesz, ha elfelejtem, hogy valaha is ismertem egy Molly nevű nőt, mert ha nem felejtem el, akkor bele fogok rokkanni a hiányába.