Igyak?
Miután Alex beleegyezett, hogy elkísér arra a nyamvadt bálra, beindította újra az autót és elindultunk. Egy idő után arra lettem figyelmes, hogy kezdenek eltűnni a házak és a nagy puszta vesz körbe minket. Ha nem ismerném Alexet azt hinném el akar rabolni és a nagy semmi közepén meg fog ölni. Ezen a feltételezésen mosolyognom kellett. Kíváncsi tekintettel fordultam vissza felé.
- Hova megyünk? - kérdésemet követően Alex rám emelte tekintetét és rám kacsintott.
- Bulizni - értetlenkedve néztem körül.
- Itt? - mutattam az előttünk terpeszkedő pusztára. - Hisz itt nincs semmi - ráztam meg a fejemet, mire hangosan felnevetett.
- Itt van nem messze egy tóparti házam. pár haver már ott vannak és minket várnak. Nyugi időben haza fogsz érni - tette még hozzá mikor meglátta ijedt tekintetemet - Gondoltam rád fér egy kis kikapcsolódás - mosolyogva bólintottam és az út hátralévő részében nem szólaltam meg. Inkább az elém táruló látványt csodáltam, ami nem mondható éppen szépnek. Úgy egy óra múlva Alex lekanyarodott egy elágazáson, mire egy sűrű erdőben kötöttünk ki. Még tíz perc autókázás után egy hatalmas ház bukkant fel a látómezőmben. Ez nem is ház, hanem valami palota. Ebben aztán biztos, hogy el lehetne bújni és pazar bulikat lehet szervezni. Alex leállította a kocsit, kipattant és engem is kisegített.
- Tetszik? - kérdezte felvont szemöldökkel, amin mosolyognom kellett. Lelkesen bólintottam, de mivel ő még mindig kétkedve nézett rám szavakkal is megerősítettem.
- Nagyon szép a házad Alex. Egyszerűen csodálatos. lehet, hoyg haza sem megyek - tettem még hozzá lelkesen, mire hangos nevetésben tört ki. A hangoskodásra pár fej tűnt fel az ajtóban, de amint észrevettek bennünket szélesen elmosolyodtak.
- Végre, hogy ideértetek. Marcus már majdnem megivott mindent. - jött oda hozzánk Erik, majd Alexet kézfogással engem pedig két puszival köszöntött. Ugyanígy tett Leo, Gabe és végül Marcus is, aki már eléggé spicces állapotban volt. Az elmúlt időben összebarátkoztunk annyira a fiúkkal, hoyg bátran mernek két puszival köszönni, amiért borzasztóan hálás vagyok, így legalább nem érzem magam kitaszítottnak. Szerencsére befogadtak, így nekem is lettek barátaim, bár még mindig Alex a bizalmasom és egyben legjobb barátom. Erik megfogta a kezemet és bevezetett a házba. Ámulva néztem körül. Az már biztos, hogy látszik rajta, hogy legénylakás. Azt le sem lehet tagadni.
- Csak mi leszünk? - mosolyogtam Alexre megkönnyebbülten. Azt hittem mikor azt mondta, hogy bulizni megyünk, hogy a fél város meghívta, de szerencsére nem.
- Csalódott vagy? - kérdezte Erik mosolyogva, majd megjátszott sértettséggel folytatta - Már nem is vagyunk neked elég jók? Hát ez szép. Pár napig nem látjuk a kis csajt és máris elpártolna tőlünk - nevetve bokszoltam bele a karjába,k mire minden fiú elkezdett huhogni. Erik úgy csinált, mintha halálos sebet kapott volna és jajgatott, miközben mindenki szakadt a röhögéstől. Hát az biztos, hogy jól kezdődik a nap. Velük nem fogok unatkozni.
- Mit játszunk? - ült le a földre végül Erik és engem is lehúzott maga mellé.
- Felelsz vagy mersz? - vetette fel végül az ötletet Leo. Erik elkezdett fintorogni, mire minden tekintet rá szegeződött. Szerintem senki sem értette hirtelen mi baja lett.
- Az olyan unalmas. Mindig azt játsszunk. - legyintett mint akinek hatalmas teher van a vállán, majd felpattant mint akinek eszébe jutott valami. Kirohant a konyhába és egy üveg átlátszó valamivel tért vissza. Gondolom nem víz van az üvegben. - Ittál már alkoholt? - nyújtotta felém. megráztam a fejemet, mire most én kerültem a társaság középpontjába.
- Húzd meg az üveget - mondta végül Leo a többiek pedig lelkesen helyeseltek. Segélykésően néztem Alexre, de ő csak hangosan felnevetett és elkezdett bátorítani. Félve elvettem az üveget és beleszagoltam. Elfintorodtam.
- Tényleg azt akarjátok, hoyg ebből igyak? Nincs jó szaga - amint ezt kimondtam ismét röhögésben tört ki a társaság. Úgy érzem, hogy mielőtt ideértünk Alexal, nem csak egy pohárral ihattak, mert most felettébb jókedvükben voltak. Normális esetben nem nevetnek mindenen, azt hiszem.
- Gyerünk, csak kortyolj bele. Nem olyan rossz - biztatott Gabe is. beleegyezően bólintottam és a számhoz emeltem a poharat. Olyan érzésem volt, mintha a szobában megfagyott volna a levegő és mindenki a reakciómat leste. Mikor végre meghúztam köhögőroham tört rám és még a szemem is könnybe lábadt.
- Ez iszonyú - nyögtem ki két köhögés között. Alex kapcsolt először és gyorsan hozott valami narancssárga folyadékot. - ugye ez nem alkoholos? - szagoltam bele, de szerencsére nem éreztem mást csak a gyümölcs bódító illatát.
- Gyümölcslé. Húzd le, hátha segít - bólintottam, majd másodpercek alatt eltüntettem a pohárka tatalmát. Hálásan néztem Alexra.
- Köszönöm - válaszul egy széles mosolyt villantott felém, mire megint elkezdtek a fiúk fütyülni és tapsolni, mintha valami remek dolgot láttak volna.
- Elég legyen srácok - állt fel végül Alex és kiment a konyhába. A nap további részében kerültem minden alkoholost, legfőképpen azért, mert még mindig éreztem az alkohol hatását. Estefelé Erik megint a kezembe nyomott valami löttyöt, ami most sötét színű volt. Eleinte tiltakoztam, de aztán meggyőzött azzal, hogy egyszer élünk és nem sok alkalmam nyílik, hogy szórakozzak. Egymás után követték a poharak, különböző italokkal, míg már azt sem tudtam hol vagyok és csak az járt a fejemben, hogy nagyon jól érzem itt magamat.
- Hova megyünk? - kérdésemet követően Alex rám emelte tekintetét és rám kacsintott.
- Bulizni - értetlenkedve néztem körül.
- Itt? - mutattam az előttünk terpeszkedő pusztára. - Hisz itt nincs semmi - ráztam meg a fejemet, mire hangosan felnevetett.
- Itt van nem messze egy tóparti házam. pár haver már ott vannak és minket várnak. Nyugi időben haza fogsz érni - tette még hozzá mikor meglátta ijedt tekintetemet - Gondoltam rád fér egy kis kikapcsolódás - mosolyogva bólintottam és az út hátralévő részében nem szólaltam meg. Inkább az elém táruló látványt csodáltam, ami nem mondható éppen szépnek. Úgy egy óra múlva Alex lekanyarodott egy elágazáson, mire egy sűrű erdőben kötöttünk ki. Még tíz perc autókázás után egy hatalmas ház bukkant fel a látómezőmben. Ez nem is ház, hanem valami palota. Ebben aztán biztos, hogy el lehetne bújni és pazar bulikat lehet szervezni. Alex leállította a kocsit, kipattant és engem is kisegített.
- Tetszik? - kérdezte felvont szemöldökkel, amin mosolyognom kellett. Lelkesen bólintottam, de mivel ő még mindig kétkedve nézett rám szavakkal is megerősítettem.
- Nagyon szép a házad Alex. Egyszerűen csodálatos. lehet, hoyg haza sem megyek - tettem még hozzá lelkesen, mire hangos nevetésben tört ki. A hangoskodásra pár fej tűnt fel az ajtóban, de amint észrevettek bennünket szélesen elmosolyodtak.
- Végre, hogy ideértetek. Marcus már majdnem megivott mindent. - jött oda hozzánk Erik, majd Alexet kézfogással engem pedig két puszival köszöntött. Ugyanígy tett Leo, Gabe és végül Marcus is, aki már eléggé spicces állapotban volt. Az elmúlt időben összebarátkoztunk annyira a fiúkkal, hoyg bátran mernek két puszival köszönni, amiért borzasztóan hálás vagyok, így legalább nem érzem magam kitaszítottnak. Szerencsére befogadtak, így nekem is lettek barátaim, bár még mindig Alex a bizalmasom és egyben legjobb barátom. Erik megfogta a kezemet és bevezetett a házba. Ámulva néztem körül. Az már biztos, hogy látszik rajta, hogy legénylakás. Azt le sem lehet tagadni.
- Csak mi leszünk? - mosolyogtam Alexre megkönnyebbülten. Azt hittem mikor azt mondta, hogy bulizni megyünk, hogy a fél város meghívta, de szerencsére nem.
- Csalódott vagy? - kérdezte Erik mosolyogva, majd megjátszott sértettséggel folytatta - Már nem is vagyunk neked elég jók? Hát ez szép. Pár napig nem látjuk a kis csajt és máris elpártolna tőlünk - nevetve bokszoltam bele a karjába,k mire minden fiú elkezdett huhogni. Erik úgy csinált, mintha halálos sebet kapott volna és jajgatott, miközben mindenki szakadt a röhögéstől. Hát az biztos, hogy jól kezdődik a nap. Velük nem fogok unatkozni.
- Mit játszunk? - ült le a földre végül Erik és engem is lehúzott maga mellé.
- Felelsz vagy mersz? - vetette fel végül az ötletet Leo. Erik elkezdett fintorogni, mire minden tekintet rá szegeződött. Szerintem senki sem értette hirtelen mi baja lett.
- Az olyan unalmas. Mindig azt játsszunk. - legyintett mint akinek hatalmas teher van a vállán, majd felpattant mint akinek eszébe jutott valami. Kirohant a konyhába és egy üveg átlátszó valamivel tért vissza. Gondolom nem víz van az üvegben. - Ittál már alkoholt? - nyújtotta felém. megráztam a fejemet, mire most én kerültem a társaság középpontjába.
- Húzd meg az üveget - mondta végül Leo a többiek pedig lelkesen helyeseltek. Segélykésően néztem Alexre, de ő csak hangosan felnevetett és elkezdett bátorítani. Félve elvettem az üveget és beleszagoltam. Elfintorodtam.
- Tényleg azt akarjátok, hoyg ebből igyak? Nincs jó szaga - amint ezt kimondtam ismét röhögésben tört ki a társaság. Úgy érzem, hogy mielőtt ideértünk Alexal, nem csak egy pohárral ihattak, mert most felettébb jókedvükben voltak. Normális esetben nem nevetnek mindenen, azt hiszem.
- Gyerünk, csak kortyolj bele. Nem olyan rossz - biztatott Gabe is. beleegyezően bólintottam és a számhoz emeltem a poharat. Olyan érzésem volt, mintha a szobában megfagyott volna a levegő és mindenki a reakciómat leste. Mikor végre meghúztam köhögőroham tört rám és még a szemem is könnybe lábadt.
- Ez iszonyú - nyögtem ki két köhögés között. Alex kapcsolt először és gyorsan hozott valami narancssárga folyadékot. - ugye ez nem alkoholos? - szagoltam bele, de szerencsére nem éreztem mást csak a gyümölcs bódító illatát.
- Gyümölcslé. Húzd le, hátha segít - bólintottam, majd másodpercek alatt eltüntettem a pohárka tatalmát. Hálásan néztem Alexra.
- Köszönöm - válaszul egy széles mosolyt villantott felém, mire megint elkezdtek a fiúk fütyülni és tapsolni, mintha valami remek dolgot láttak volna.
- Elég legyen srácok - állt fel végül Alex és kiment a konyhába. A nap további részében kerültem minden alkoholost, legfőképpen azért, mert még mindig éreztem az alkohol hatását. Estefelé Erik megint a kezembe nyomott valami löttyöt, ami most sötét színű volt. Eleinte tiltakoztam, de aztán meggyőzött azzal, hogy egyszer élünk és nem sok alkalmam nyílik, hogy szórakozzak. Egymás után követték a poharak, különböző italokkal, míg már azt sem tudtam hol vagyok és csak az járt a fejemben, hogy nagyon jól érzem itt magamat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése