Te vagy a legjobb barátom
Molly Andersen:
Miután megbeszéltük Alexel a dolgokat kicsit megnyugodtam és már sikerült egy kicsit jól éreznem magamat. Végre azon a ponton vagyok, hogy nem minden percben Zaynre gondolok, ami megint csak jó, mert azt hittem, hogy sokkal több időbe fog kerülni. Alex nem hozta szóba, amiért nagyon hálás voltam és nem kellett amiatt félnem, hogy esetleg összeáll vele a hátam mögött. Szerencsére a szüleim nem faggattak, sőt igazság szerint alig láttam őket. Mostanában nagyon ritkán tartózkodtak otthon. Minden társasági összejövetelen megjelentek, már csak azért is, hogy tartsák a látszatot, hogy ők még mindig boldog házasságban élnek annyi év után is, de ez nem volt igaz. Este mikor hazaértek egy nagyszabású parti után hallottam, hogy veszekednek és olyan dolgokat vágtak egymás fejéhez mint két ellenség és egyáltalán nem úgy viselkednek mint a házasok. A reggelik feszült csendben telnek, azon csodálkozom, hogy eddig még nem kezdtek el egymás fejéhez vagdosni dolgokat.
- Mi a terved mára? - fordult végül felém az anyám. Szemet szúrt, hogy minden energiáját arra fordítja, hogy apát semmibe vegye, de úgy veszem észre, hogy nem csak anya. Valami komoly dolog történhetett, ah ennyire kiakadtak egymásra és már előttem sem játsszák a tökéletes párt.
- Gondoltam átmegyek Alexékhoz - anya szeme összeszűkült és hirtelen minden figyelem felém irányult. Kellemetlenül fészkelődtem a széken. Mi bajuk van? Úgy csinálnak mintha szentségtörést követtem volna el, pedig már hozzászokhattak volna, hogy a legtöbb időt Alex társaságában töltöm. Eddig mindig örömmel fogadták, mert abban a hittben éltek, hogy Alex udvarol nekem és biztosan évek múltán ő lesz a férjem. Egyenlőre nem világosítom fel őket, hogy Alex és köztem nincsen semmit. Egyikünk sem érez többet a másik iránt és ez így van jól. El sem tudnám képzelni az életemet Alex feleségeként.
- Kicsim, én megértem, hogy fontos neked az a fiú, de jó lenne, ha most már az itthoni dolgokkal is törődnél. Holnap este Harrigan-éknál lesz egy bál. A fiúknak k3eresnek menyasszonyt. Tökéletes lenne, ha Alex és te megjelennétek a társaságban hivatalosan is együtt - ezt úgy mondta, mintha valami remek ötletet talált volna ki, de nekem még a hideg is végig futott a gerincemen. Ez most komoly? Nem mintha Alex nem lenne benne a színjátékban, de félek, hogy elveszíteném a türelmemet. Ráadásul Harrigan fia igazi nőcsábász. Nemegyszer bepróbálkozott nálam is.
- Rendben - húztam kényszeredett mosolyra a szám, mert tisztában voltam vele, ha nem egyezem bele anyám idegbajt kap és elkezd hisztizni, majd addig rágná a fülem, míg bele nem egyezem. Ez az este kész rémálom lesz.
- Remek - ragyogott fel anyám arca, míg apám még mindig zord ábrázattal méregetett bennünket. El sem tudtam képzelni mi baja lehet. - Akkor ma elmegyünk vásárolni valamit, hogy szép legyél holnap - erre a mondatra megint anyám felé kaptam a pillantásom.
- Anya, mondtam már, hogy ma átmegyek Alexékhoz. Megígértem neki és nem akarom becsapni - erre lehervadt az arcáról a mosoly, de nem ellenkezett.
- Rendben, de holnap feltétlenül el kell mennünk új ruhát vásárolni - beleegyezően bólintottam, pedig legszívesebben ráüvöltöttem, hogy tele van a szekrényem olyan ruhákkal, ami több mint jó lenne az estére. Viszont azzal tisztában voltam, hogy anyának mindig kell ürügy amivel elmehet vásárolni, mert apának az idegeire megy, hogy mindig szórta a pénz, pedig ő sem különb. Miután ezt megbeszéltük feszült csendben telt a reggeli. Alig vártam már, hogy felmehessek a szobámba és elkezdjek készülődni, mert Alex azt mondta, hogy délre jön értem.
Két órával később elégedetten álltam a tükör előtt. Felvettem egy fekete pólót, amin egy ezüst minta volt, hozzá illő fekete nadrágot és egy tornacipőt.
Szerencsére a szüleim már elmentek, így nem kell amiatt aggódnom, hogy mit fognak szólni az öltözetem láttán. Felkaptam a táskám és kiosontam az ajtón. Alex már türelmetlenül várt és amint beszálltam, hangot is adott a véleményének.
- Azt hittem már sosem jössz. Egyébként jól nézel ki - nézett végig alaposan az egész testemen. Szélesen elmosolyodtam a bók hallatán. Szerettem mikor megdicséri a kinézetemet, mert így egy kis magabiztosságot éreztem.
- Köszönöm - adtam az arcára egy puszit. Alex barátai mindig azzal viccelődnek, hogy biztosan több is van közöttünk, mint amit bevallunk, mert fiú és lány között nincsen barátság, de én Alexet úgy szeretem mint a testvéremet. Már el sem tudom képzelni mi lenne velem nélküle. - Egyébként az anyám azt akarja, hogy együtt menjünk el Harrygan partijára ami holnap lesz - Alex döbbenten állította le az autót és értetlenkedve nézett rám.
- Minek kéne együtt mennünk? Utálom az ilyen partikat. Kiráz tőlük a hideg - borzongott meg, mire hangosan felnevettem.
- Tudom, hogy én sem szeretem őket, de anyám azt akarja, hogy végre együtt jelenjünk meg a nyilvánosság előtt, hiszen ők úgy tudják, hogy együtt vagyunk - Alex elgondolkozva vakargatta az állát. Félrebiccentette a fejét és úgy szemlélte az arcomat.
- Igazad van, erről megfeledkeztem. Tőlem menjünk. Veled talán nem fogok úgy unatkozni - kacsintott rám, mire szélesen elmosolyodtam.
- Mi a terved mára? - fordult végül felém az anyám. Szemet szúrt, hogy minden energiáját arra fordítja, hogy apát semmibe vegye, de úgy veszem észre, hogy nem csak anya. Valami komoly dolog történhetett, ah ennyire kiakadtak egymásra és már előttem sem játsszák a tökéletes párt.
- Gondoltam átmegyek Alexékhoz - anya szeme összeszűkült és hirtelen minden figyelem felém irányult. Kellemetlenül fészkelődtem a széken. Mi bajuk van? Úgy csinálnak mintha szentségtörést követtem volna el, pedig már hozzászokhattak volna, hogy a legtöbb időt Alex társaságában töltöm. Eddig mindig örömmel fogadták, mert abban a hittben éltek, hogy Alex udvarol nekem és biztosan évek múltán ő lesz a férjem. Egyenlőre nem világosítom fel őket, hogy Alex és köztem nincsen semmit. Egyikünk sem érez többet a másik iránt és ez így van jól. El sem tudnám képzelni az életemet Alex feleségeként.
- Kicsim, én megértem, hogy fontos neked az a fiú, de jó lenne, ha most már az itthoni dolgokkal is törődnél. Holnap este Harrigan-éknál lesz egy bál. A fiúknak k3eresnek menyasszonyt. Tökéletes lenne, ha Alex és te megjelennétek a társaságban hivatalosan is együtt - ezt úgy mondta, mintha valami remek ötletet talált volna ki, de nekem még a hideg is végig futott a gerincemen. Ez most komoly? Nem mintha Alex nem lenne benne a színjátékban, de félek, hogy elveszíteném a türelmemet. Ráadásul Harrigan fia igazi nőcsábász. Nemegyszer bepróbálkozott nálam is.
- Rendben - húztam kényszeredett mosolyra a szám, mert tisztában voltam vele, ha nem egyezem bele anyám idegbajt kap és elkezd hisztizni, majd addig rágná a fülem, míg bele nem egyezem. Ez az este kész rémálom lesz.
- Remek - ragyogott fel anyám arca, míg apám még mindig zord ábrázattal méregetett bennünket. El sem tudtam képzelni mi baja lehet. - Akkor ma elmegyünk vásárolni valamit, hogy szép legyél holnap - erre a mondatra megint anyám felé kaptam a pillantásom.
- Anya, mondtam már, hogy ma átmegyek Alexékhoz. Megígértem neki és nem akarom becsapni - erre lehervadt az arcáról a mosoly, de nem ellenkezett.
- Rendben, de holnap feltétlenül el kell mennünk új ruhát vásárolni - beleegyezően bólintottam, pedig legszívesebben ráüvöltöttem, hogy tele van a szekrényem olyan ruhákkal, ami több mint jó lenne az estére. Viszont azzal tisztában voltam, hogy anyának mindig kell ürügy amivel elmehet vásárolni, mert apának az idegeire megy, hogy mindig szórta a pénz, pedig ő sem különb. Miután ezt megbeszéltük feszült csendben telt a reggeli. Alig vártam már, hogy felmehessek a szobámba és elkezdjek készülődni, mert Alex azt mondta, hogy délre jön értem.
Két órával később elégedetten álltam a tükör előtt. Felvettem egy fekete pólót, amin egy ezüst minta volt, hozzá illő fekete nadrágot és egy tornacipőt.
Szerencsére a szüleim már elmentek, így nem kell amiatt aggódnom, hogy mit fognak szólni az öltözetem láttán. Felkaptam a táskám és kiosontam az ajtón. Alex már türelmetlenül várt és amint beszálltam, hangot is adott a véleményének.
- Azt hittem már sosem jössz. Egyébként jól nézel ki - nézett végig alaposan az egész testemen. Szélesen elmosolyodtam a bók hallatán. Szerettem mikor megdicséri a kinézetemet, mert így egy kis magabiztosságot éreztem.
- Köszönöm - adtam az arcára egy puszit. Alex barátai mindig azzal viccelődnek, hogy biztosan több is van közöttünk, mint amit bevallunk, mert fiú és lány között nincsen barátság, de én Alexet úgy szeretem mint a testvéremet. Már el sem tudom képzelni mi lenne velem nélküle. - Egyébként az anyám azt akarja, hogy együtt menjünk el Harrygan partijára ami holnap lesz - Alex döbbenten állította le az autót és értetlenkedve nézett rám.
- Minek kéne együtt mennünk? Utálom az ilyen partikat. Kiráz tőlük a hideg - borzongott meg, mire hangosan felnevettem.
- Tudom, hogy én sem szeretem őket, de anyám azt akarja, hogy végre együtt jelenjünk meg a nyilvánosság előtt, hiszen ők úgy tudják, hogy együtt vagyunk - Alex elgondolkozva vakargatta az állát. Félrebiccentette a fejét és úgy szemlélte az arcomat.
- Igazad van, erről megfeledkeztem. Tőlem menjünk. Veled talán nem fogok úgy unatkozni - kacsintott rám, mire szélesen elmosolyodtam.
- Köszönöm. Te vagy a legjobb barátom - öleltem magamhoz, amit mosolyogva viszonzott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése