28. fejezet

Ne foglalkozz vele

 Amint biztos lehettem benne, hogy Zayn és a barátja távol vannak előbújtam a rejtekhelyemről. Beszélni fogok Alexel, méghozzá most. Nem bírom ki holnapig, egyszerűen meg kell tudnom, hogy mi folyik itt. Már csak reménykedhetek, hogy Zayn nem arról az Alexről beszélt, akit én ismerek. Jaj, de hülye vagyok. Ki másról beszélt volna? Előhalászom a telefonomat és rögtön tárcsázom Alex számát. Olyan sokáig hagyja csörögni, hogy már éppen letenni készültem, mikor zihált hangon, - mint aki futott - beleszólt.
- Igen? - vettem egy mély lélegzetet, majd lassan kifújtam. Nem akartam telefonon keresztül letámadni. Látni akartam a szemét, mikor rákérdezek a dologra, mert a szemembe nem tud hazudni, de telefonon keresztül nagyon könnyen.
- Találkozhatnánk? - vágok bele rögtön a közepébe. Semmi kedvem jó pofizni.
- Hát.. igazság szerint nekem most nem jó - éreztem a hangján, hogy kényelmetlenül érzi magát és, hogy fogalma sincsen mi lehet ilyen sürgős. Vettem még egy mély lélegzetet és folytattam.
- Muszáj találkoznunk. Fontos - Alex a vonal túlsó végén vesz egy mély levegőt, gondolkozik egy kicsit, majd egy nagy sóhajtás kíséretében megszólal.
- Jól van. Érted menjek? - hangja lemondóan csengett, mintha teljesen mást tervezett volna és én most belerondítottam a tervébe. Nem kellett volna a hátam mögött szervezkednie és akkor most nem akarnék felrobban a dühtől. Még mindig nem tudom elhinni, hogy képes lett volna hazudozni nekem Zayn miatt. Lehet, hogy vele akart találkozni.
- Nem. Odamegyek hozzátok - ezután egyetlen szó nélkül letettem a telefont. Tudom bunkóság köszönés nélkül letenni, de féltem, ha még egy percig vele beszélgetek akkor elsírom magamat és nem szerettem volna gyengének mutatkozni előtte. Hívtam egy taxis és türelmetlenül vártam, hogy megérkezzen.

Egy órával később Alexék hatalmas háza előtt ácsorogtam. Vettem egy mély levegőt, mag szépen lassan kifújtam, hogy egy kissé lenyugtassam az idegeimet. Ezt a műveletet megismételtem háromszor, majd bátorságot erőltettem magamra és megindultam a ház felé. Hosszan megnyomtam a csengőt és visszafojtott lélegzettel vártam, hogy kinyissák az ajtót. Nem kellett sokat várnom és máris kitárták előttem a bejárati ajtót. Alex aggódó tekintetével találtam szemben magamat.
- Szia - köszön vidáman, de amint meglátja zord tekintetemet, ő is elkomorul. Sóhajt egy nagyot, majd kitárja előttem az ajtót és int, hogy menjek beljebb. Egyetlen szó nélkül besétálok  nappaliba és bevárom Alexet. - Jól vagy? - kérdezte aggódva és tekintetével végigpásztázta az egész testemet, mintha keresne valamit.
- Igaz, hogy segítesz Zaynnek stratégiát kidolgozni ellenem? - szavaimat súlyos csönd követte, amiből rögtön tudtam, hogy igaz a hír és nem csak Zayn és az a göndörke beszéltek róla. Vettem még egy mély lélegzetet és megint megszólaltam - nem is kell többet mondanom. Ezzel a csönddel mindent elárultál. Szia - elakartam menni mellette, de Alex megfogta a karomat és könyörgően nézett bele a szemembe.
- Kérlek, ne haragudj rám - hangja kétségbeesetten csengett, amitől úgy éreztem, majd megszakad a szívem, de még mindig fájt, hogy képes volt elárulni.
- Miért tetted? - szemeimből patakokban kezdett el folyni a könny és nem tudtam megállítani, pedig mindent megtettem, hogy magamban fojtsam. - Azt hittem barátok vagyunk. Miért szervezkedtél a hátam mögött? - végre sikerült kiszabadítanom a karomat és értetlenkedve néztem rá, miközben hátráltam pár lépést.
- Azért, mert sosem láttalak még olyan boldognak, mint milyen vele voltál - nem akartam hinni a fülemnek.
- Hiszen átvert. Még ezek után is...
- Tudom, de utána beszéltem vele és te nem láttad mennyire össze volt törve. Fontos vagy neki Molly. Te nem csak egy voltál a sok közül, te érted tényleg harcolni akart és hozzám jött segítségért. Nem tagadhattam meg tőle, főleg, mivel emlékszem mennyire ki voltál virulva, mikor mentünk a buliba. Látnod kellett volna magadat - itt egy pillanatra elhallgatott és közelebb lépett hozzám. Mivel nem tiltakoztam kinyújtotta a kezét és szorosan megölelt - Viszont, ha tényleg nem akarsz már tőle semmit akkor a szavamat adom, hogy többet még csak nem is beszélek vele. - itt megint elhallgatott és várta a reakciómat, de mivel még mindig nem szóltam egy szót sem, így folytatta - Ugye nem haragszol rám? - hangja annyira reményvesztett és kétségbeesett volt, hogy megsajnáltam. Elvégre tényleg csak nekem akart segíteni, nem is sejtve, hogy ezzel mekkora fájdalmat okoz. Kibontakoztam az öleléséből, megtöröltem a szememet és úgy néztem mélyen bele a szemébe.
- Nem haragszom, de megkérlek, hogy ne segíts Zaynnek. Nem érzem magam képesnek arra, hogy találkozzam vele. Még túlságosan fáj. Kérlek értsd ezt meg. - Alex beleegyezően bólintott, majd megint szorosan magához ölelt.
- Köszönöm - mosolyogva hajoltam hátrébb.
- Jössz nekem egyel.
- Ha már nem haragszol, akkor nem bánom - csikizett meg, mire visítva hátrébb ugrottam, aminek következtében megbotlottam és hátraestem. Alex ijedten kapott utánam, így  ő pedig rám esett. Mind a ketten hangosan felnevettünk, majd Alex egy kicsit feljebb emelkedett, hogy a szemembe tudjon nézni. - Jól vagy? - mért végig, mire megint elmosolyodtam.
- Igen - egy ideig még feküdtünk egymás mellett, míg Alex meg nem törte a csendet.
- Hazavigyelek? - hálásan mosolyogtam rá és bólintottam. Mind a ketten fellátunk, de mielőtt elindulhattam volna Alex megfogta a karom és maga felé fordított. - Ne foglalkozz vele
- Mi? - néztem rá értetlenül.
- Zaynnel, ha tényleg nem akarsz tőle semmit, akkor ne foglalkozz vele. Én majd fedezlek - kacsintott rám. Rávillantottam egy mosolyt, de belül bűntudat marcangolt, mert nem mondtam teljesen igazat Alexnek. Épp az a baj, hogy nagyon is érdekel Zayn és emiatt, nagyon megijedtem, mert a szüleim sosem fogadnák őt el. Amint meglátnák a tetoválásait kihívnák a rendőrséget, én pedig túlságosan szeretem ahhoz, hogy ezt engedjem. Szeretem? Ez lenne az a szerelem? Megráztam a fejemet, miközben kifelé indultunk. Ez nem szerelem, biztosan csak beképzelem magamnak. Nem lehetek szerelmes Zaynbe. A szüleim sosem fogadnák be. Maximum barátok lehetnénk, de ahhoz viszont túl sok érzelem teng bennem, amitől megint csak megijedek. nagyon remélem, hogy képes leszek kiverni Zaynt a fejemből.