2014. 06. 27.

27. fejezet

Kapcsolódj ki egy kicsit

Legszívesebben megint elbőgtem volna magamat, amint elolvastam amit Zayn írt. Tényleg fontos vagyok neki? Ha nem lennék az, akkor miért írna ilyeneket? Ez is egy trükk, hogy belenyúljon a bugyimba? Végül elhatároztam és nem válaszoltam neki. Odabotorkáltam az ágyhoz és leheveredtem rá, kezemben még mindig a telefonnal. Eljátszottam a gondolattal, hogy felhívom Alexet, de aztán letettem róla. Most valami lánnyal volt, akivel már hónapok óta titokban randizik. Nem akartam megzavarni. Úgy látom most aztán tényleg szerelmes, bár a szüleinek nem meri elmondani. Az már biztos, hogy az ő szülei sokkal lazábban vesznek mindent, de az a lány, akivel randizik nagyon szegény. A szülei joggal hihetnék azt, hogy csak a pénzére hajt, de én tudom, hogy nem. Alex nem is mondta el annak a lánynak, hogy gazdag, így azt hiszi, hogy szegény. Szerintem nem jó kezdett egy hazugsággal indítani egy kapcsolatot, de nekem ebbe nincsen túl sok beleszólásom. Na, mindegy. Ez az egész Alex döntése, és ha őszinte akarok lenni, akkor totálisan megértem. Én is attól félnék, hogy csak a pénzemért van velem. Azért szurkolok nekik és nagyon remélem, hogy mikor a lány megtudja, hogy Alex becsapta azért nem fog rá nagyon haragudni. Mikor ideértem a gondolatmenetben, hirtelen eszembe jutott valami. Hiszen én is ezért haragszom Zaynre. Mert nem mondta el az igazat nekem arról a másik három lányról. Ezért kerültem ilyen helyzetbe. Mondjuk az is igaz, hogy Alex nem használja i ilyen csúnyán a lányokat. Gondolataim ismét Zayn felé terelődtek. Miért gondolok mindig rá? Tekintetem a kezemben lévő telefonra siklott. Mi lenne, ha felhívnám? Erre a gondolatra gyorsan elrejtettem a hívás azonosítómat, így nem fogja tudni, hogy ki az. Talán, ha hallom a hangját el tudom felejteni és nem fognak a gondolataim mindig felé kanyarodni. Soha nem fogja megtudni mennyire, hiányzik nekem. Szeretném elfelejteni, hogy nyugodtan tudjak végre élni és ne érezzem úgy, hogy minden egyes percben darabokra törik a szívem. Gondolkodás nélkül nyomtam meg a zöld hívás gombot a kijelzőn. Olyan hosszon csörgött, hogy már le akartam tenni mikor Zayn lihegve beleszólt.
- Igen? – nem szólam semmit, csak gyönyörködtem abban az erőteljes hangban, ami most is lihegett a telefonon keresztül. Biztosan futott. Szívesen megnéztem volna közben. Gyorsan megráztam a fejemet. Milyen illetlen gondolataim vannak – Ki az? – kérdezte ismét Zayn. Nagy volt a kísértés, hogy válaszoljak neki, de akkor biztosan egy halom kérdéssel kezdett volna el bombázni, ahhoz meg most semmi kedvem nem volt. – Szólaljon meg vagy leteszem, nincs nekem erre időm. – Zayn hangja dühösen csattant, majd várt még egy kicsit, majd egy szó nélkül letette. Örültem, hogy végre hallhattam a hangját, de egyben szomorú is, mert ilyen hamar letette. Legszívesebben beszéltem volna vele, de féltem, hogy se perc alatt leömlik az ellenállásom. Nem akartam neki megbocsátani. Nem akartam, hogy a szívem még több darabra essen. Viszont, ha megbocsátanék neki, akkor ez elkerülhetetlen. Félek, hogy velem is azt művelné, mint azokkal a lányokkal. Attól tartok nem bírnám ki, ha megcsalna. Ahhoz túlságosan mélyen érintette a szívemet. Most már tudom mi ez az érzés, de még csak rá sem akartam gondolni. Úgy döntöttem ideje végre egy kis kikapcsolódásnak. Mivel Alex most nem ér rá, így most egyedül leszek. Elmegyek a parkba egy kicsit sétálni, hátha kitisztulnak a gondolataim. Hátha az égből jön egy jel, hogy mit kéne tennem ezzel az egész üggyel. Már csak abban reménykedem, hogy nem futok össze Zaynnel. Szerencsére a földszintről a szüleim eltűntek, így nem kellett nekik magyarázkodnom. Gondolatimba merülve sétáltam el egészen a parkig, mikor észrevettem egy aranyos fehér kutyust. Hirtelen belém csapott a felismerés. Zaynnek is fehér kutyája van, ráadásul pont ilyen mini. Bebújtam a bokorba, míg a kutya és gazdája éppen elindult arrafelé amerre én voltam. Mikor közelebb ért akkor láttam, hogy tényleg Zayn az, de nem volt egyedül. Egy göndör hajú fiúval sétált, aki a jelek szerint nagyon figyelt minden szavára. Pont annál a bokornál álltak meg ahova én bebújtam és azon imádkoztam, hogy ne lássanak meg.
- Mit akarsz most csinálni? – kérdezte a göndör hajú, miközben a kutyust nézte, aki éppen megjelölt egy fát.
- Nem tudom. Meg akarom találni, de nem tudom, hogyan folytassam a nyomozást. Alex azt mondta segít, de a címet nem hajlandó elárulni. Este találkozom vele, hogy kidolgozzunk egy stratégiát. – szavai hallatán ledermedtem. Találkozik Alexel? Stratégiát dolgoznak ki? Mintha valami tárgy lennék. Szemeimben megint könnyek csillogtak, de rögtön durván letöröltem őket. Ezek még azt sem érdemlik meg, hogy sírjak miattuk. Miért nem mondta el Alex? Azt hittem barátok vagyunk, de úgy látszik, hogy egy hatalmasat tévedtem. Ha tényleg a barátom lenne, akkor ezeket a dolgokat nem titkolná el előlem. Kíváncsi vagyok milyen magyarázattal áll elő.
- Tényleg drukkolok neked, hogy összejöjjön – válaszolta a göndör, miközben tovább indultak. Legszívesebben megfojtottam volna azt az ismeretlen fiút. Miért drukkol neki? Nem is zavarja, hogy a barátja minden lányt kihasznál? Alexet sem zavarja? Legszívesebben belevertem volna a betonba a fejemet, hogy kiverjem belőle ezt a beszélgetést. Nem bántam volna, ha nem halom, mert így egész este az fog a fejemben járni, hogy Zayn és Alex milyen stratégiát dolgoznak ki ellenem. Még mindig nem tudtam elhinni, hogy Alex képes volt összeállni Zaynnel és így elárulni engem. Már el is ment a kedvem a sétától. Úgy látszik ez a kikapcsolódás dolog nem éppen jött össze és mindez Zaynnek köszönhető. Szerettem volna jól érezni magamat, de a jelek szerint nem nagyon sikerült. Hülye Zayn, hülye göndörke, hülye stratégia. ha azt hiszitek, olyan könnyen behúzhattok a csőbe, nagyon tévedtek. Nem fog az olyan könnyen menni, ha szükséges még Alexet is elkerülöm jó messzire, de először leüvöltöm a fejét. Ezt nem fogom annyiban hagyni. Tudni akarom miért csinálta ezt velem. Tudni akarom, miért nem szólt nekem? Tényleg ennyire nem érdekli, mi van velem? Ennyire közömbös irántam? Hát a jelek szerint nagyon úgy tűnik, de majd én megmutatom nekik. Ezt nem fogom annyiban hagyni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése