Mióta Alex felhívott minden nap vele
és a barátaival voltam. Jól érzem végre magam és nem csak a szobámban ültem és
sajnáltattam magam. Elegem volt az önsajnálatból és Zaynnből. Azóta is folyton
hívogat, de persze én nem vettem föl. Minden egyes hívásnál elbizonytalanodtam,
de aztán megmakacsoltam magamat. A hívások egyre ritkábban következtek be.
Eleinte minden félórába, aztán már csak óránként, majd két óránkét és így
tovább. Most például már tegnap óta süket a telefon. Próbáltam nem kimutatni a
csalódottságomat, de volt egy olyan érzésem, hogy nem nagyon sikerült. Nem
értettem magamat. Hiszen ezt akartam. Azt akartam, hogy végre békén hagyjon és
érte meg, hogy én nem akarok tőle semmit. Most mégis minden áldott percben arra
gondolok, hogy miért adta fel ilyen hamar? Nem úgy ismertem meg Zayn mint aki
könnyen feladja, most mégis úgy látszik, hogy nem fog többet keresni. Miért?
Miért? Miért? Miért nem tudom elfelejteni? Alex azt mondja, talán azért, mert ő
volt az egyetlen, aki nőként figyelt rám és ő volt egyben a legnagyobb
csalódásom, de most mégis úgy érzem nem ez az igazság. Attól félek, hogy többet
kezdtem el iránta érezni és talán ezért vágott annyira szívem, mikor kiderült
mit művelt a hátam mögött azzal a hátam lánnyal. próbáltam irántuk is
sajnálatot érezni, de valamiért mindig egy olyan szó jutott eszembe, amit nem
szívesen mondanék ki, hisz nem is ismerem őket, mégis egyfolytában a kúrva
kifejezést ötlik fel az elmémben. Talán azért, mert mind a hárman kavartak
Zaynnel, de akkor miért csak rájuk gondolok így? Hisz megnéztem az interneten,
hogy mennyi lánnyal volt már együtt, de azokkal nem volt ilyen ellenszenves
érzelmeim. Talán azért, mert velük nem találkoztam személyesen, míg ezzel a
hárommal igen. Nagyot sóhajtottam, mire a szüleim kérdő tekintettel fordultak
felém.
- Mi a baj Molly? – kérdezte apa
ridegen, mint mindig. Anyám összevonta a szemöldökét és elkezdte a
dorgálásomat, szintén rideg hangon. Nem is ő lenne.
- Nem illik az asztalnál sóhajtozni.
Képzeld mi lett volna, ha éppen vendégek vannak nálunk. Jobb lesz, ha az
eszedbe vésed. nem illik sóhajtozni – legszívesebben megint felsóhajtottam
volna, de nem akartam még jobban feldühíteni őket. Komolyan egy ilyen kis dolog
miatt rágtak be? Legszívesebben felálltam volna, de nem akartam, hogy még
jobban berágjanak rám. Semmi szükségem arra, hogy még szobafogságot is kapjak.
Akkor nem tudnék találkozni Alexel. Most pedig ő a mentsváram, hogy ne
gondoljak mindig Zaynre. A gondolatra legszívesebben megint felsóhajtottam
volna, de visszafogtam ezt a kényszert.
Nagy nehezen legyűrtem a szüleimmel az ebédet, de amint végeztünk
felálltam az asztaltól és elindultam az emelet felé, de anyám hangja
megállított.
- Molly – ridegségétől mindig
megborzongtam, de nem nagyon lehetett vele mit kezdeni, anyám mindig is ilyen
fog maradni. Ez ellen nincs mit tenni, még akkor se, ha mindig kiráz tőle a
hideg. Apám meg a másik fele. Szerintem ezt a ridegséget tanítják valami spéci
suliban. – Apád és én szeretnénk veled beszélni – erre a szememet forgattam
mire mind a ketten úgy néztek rám, mintha most raboltam volna ki a Nemzeti
Bankot. Ez kész őrület. Hogy lehet ezeket kibírni? Mivel nem szóltak egy szót
sem türelmetlenül toporogtam az ajtóban, de mikor tekintetük a lábamra siklott
rögtön abbahagytam.
- Miről szeretnétek velem beszélni? –
próbáltam én is olyan hűvösen beszélni velük, ahogyan azt általában elvárják
tőlem, de még én is éreztem a hangomból kicsendülő idegességet. Ha a szüleim akarnak,
velem beszélni abból semmi jó nem származhat. Ismerem már őket annyira.
- Ülj le – mutatott anyám az egyik
kanapéra, míg apám és ő a vele szemben lévőn foglalt helyet. Nyugodtságot
színlelve sétáltam oda a kanapéhoz és leereszkedtem rá. Egy ideig csendben
voltak, majd rideg hangon apám szólalt meg.
- Titkolsz előlünk valamit? - ahogy
ez a kérdés elhangzott, megdermedtem. Talán tudnak valamit? Valakinek eljárt a
szája a bandából? Esetleg látott valami piperkőc, ahogyan Alexszel szórakozom?
Esetleg Zaynnel? Ezer kérdés cikázott át az agyamon. nem tudtam mire érti. Mit
szeretne megtudni? Nagyon féltem mi lesz a folytatásban. Attól még nem is
annyira, hogy Alexszel láttak volna, de mi van ha Zaynnel? Hogy magyarázom ki?
Nekem végem, ha megtudtak valamit.
- Nem titkolok előletek semmit –
mondtam végül remegő hangon. Jézusom. Ha eddig nem is tudtak semmit, most a hangomból
biztosan rájöttek valamire. Miért nem tudok uralkodni az érzelmeimen? Talán
leckéket kellene vennem a szüleimtől. Ők aztán tényleg pompásan csinálják. Most
is olyan az arcuk, mintha egy sziklához beszélnék. Semmi érzelem, még a
tekintetükben sem. Ebben különbözöm én tőlük.
- Biztosan titkolsz valamit – vette át
a szót anyám – Mostanában nagyon furcsán viselkedsz. Alig akarod betartani az
illemszabályokat. Ráadásul egyfolytában a szobádban vagy Alexel mész el. Szinte
nem is látunk. – úgy éreztem a megkönnyebbülés mázsás súlyként nehezedik
rám. Ezt a megkönnyebbülést. Azt hitte
van valami konkrét, ami miatt idehívtak. Szélesen elmosolyodtam.
- Nincs itt semmiféle titok. –
mondtam a legelbájolóbb mosolyommal. – Szerelmes vagyok. Sajnálom, ha ezzel
kellemetlenségeket okoztam nektek – most jöttem csak rá, hogy tulajdonképpen
nem is mondtam olyan nagy hazugságot. Tényleg szerelmes vagyok csak éppen nem
abba, akibe kéne, vagy akibe a szüleim szeretnék. Tényleg szerelmes vagyok abba
a fiúba, aki ilyen csúnyán bánik a lányokkal.
Miután a szüleimet megnyugtattam,
felmentem a szobámba, de már a lépcsőn elkezdtek potyogni a könnyeim és azon
imádkoztam, hogy ott lent ne vegyenek észre semmit vagy, hogy ne szólítson meg
senki. Úgy látszik ezúttal is szerencsém volt, mert nem találkoztam senkivel a
folyosón. Amint beléptem a szobámba a szám elé kaptam a kezemet, hogy egy
kicsit el tudjam fojtani a zokogásom hangjait. Miért velem történik mindez?
Miért pont Zaynbe kellett beleszeretnem? Ez a felismerés, hatalmas pofont
jelentett nekem. Hogy történhetett ez meg? Hisz alig ismerjük egymást. Csak
néhányszor találkoztunk. Ráadásul csúnyán becsapott, ahogyan azt a másik három
libát is. Ki nem állhatom őket. Szívemben újra fellobbant az a gyűlölet, amit
az első perctől fogva éreztem azok a lányok iránt. Legalább hagyhattak volna,
még egy kis időt Zayn társaságában. Miket beszélek? Örülnöm kéne, hogy minél
előbb kiderült Valamiért most mégsem tudok örülni. Hiányzik Zayn. Eddig nem
ismertem be ilyen nyíltan, de el kellett ismernem, hogy rettentően hiányzik. Jobban,
mint gondoltam volna. Borús gondolataimat a telefonom csipogása szakította
félbe. SMS-em jött. Nagy nehezen feltápászkodtam az ajtó elől, majd megindultam
a készülés felé. A kijelzőn Zayn neve villogott. Eljátszottam a gondolattal, hogy
nem nézem meg, de aztán másképp döntöttem. Mi baj származhatna ebből? Úgyse
látja, ha megnézem, és nem kell rá attól még válaszolnom is. Megnyitottam az
üzenetet és még a lélegzetem is elállt attól, ami benne volt.
Meg foglak találni. Nem fogom feladni, ahhoz te nekem túlságosan is
fontos vagy. Nem rejtőzködhetsz előlem a végtelenségig. xxZayn
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése