29. fejezet

Meg fogom találni

Zayn szemszöge:

Idegesen rovom a köröket a szobámban. Alig öt perce beszéltem Alexel és megkért, hogy ne menjek oda, mert nem fog segíteni abban, hogy találkozhassak Mollyvel és azt nem volt hajlandó elárulni, hogy miért. Most komolyan csak én nem értem ebben az egészben az összefüggést? Eddig mindig azt mondta, hogy segíteni fog nekem, erre mikor átmennék hozzájuk visszakozik? Mi történhetett? Mindenképpen beszélni akarok Mollyval és Alexen keresztül vezet hozzá az út, de nagyon úgy néz ki, hogy ő nem fog nekem segíteni. Mióta beszéltünk már kétszer is megpróbáltam visszahívni, de mind a kétszer kinyomott. Őrület. Most mégis, hogyan fogok Molly közelébe férkőzni? Gondolataim közül Cézár szakított ki, mert az ajtó előtt elkezdet nyüszíteni. Felhúzott szemöldökkel néztem rá, mire odaballagott hozzám és a lábamhoz dörgölte magát. Mosolyogva guggoltam le hozzá és simogattam meg a selymes bundáját. Eszembe jutott, mikor Mollyval először találkoztunk Cézár által. Még mindig mosolyognom kellett, hogy haza akarta vinni.
- Tőled, minden csaj elájul kisöreg - mondtam a kutyának, aki nagy szemeket meresztve nézett rám. Elmosolyodtam, olyan édes mikor így néz rám. - Hát szívesebben lennék most a te helyedben az biztos.
- Te meg kihez beszélsz? - ijedten ugrottam egyet mikor meghallottam Harry hangját. Felegyenesedtem és mogorva tekintettel néztem rá.
- Mit keresel a szobámban? - Harry hangosan felnevetett, amitől legszívesebben behúztam volna neki. Cézár még utoljára hozzám dörgölőzött, majd mint aki jól végezte dolgát kivonult a szobából.
- Most komolyan magadban beszéltél? - felemeltem a mellettem lévő kanapéról egy párnát és teljes erőmből Harryhez vágtam, aki egy kecses mozdulattal kitért előle, de még mindig nevetett.
- Nem te hülye. A kutyához beszéltem - ahogy ezt meghallotta még hangosabban nevetett, mire kijött Louis is a szobájából. Értetlenkedve nézte, ahogyan Harry összegörnyed a nevetéstől, majd felém fordult.
- Mi baja van?
- Hülye - vágtam rá rögtön. Louis szája gyanúsan felfelé görbült és hátba vágta Harryt.
- Látod? Mások előtt is lebuktál - most rajtam volt a sor, hogy értetlen fejet vágja, de Louis nem szolgált magyarázattal. Még mindig mosolyogva visszament a szobájába. Harry végre valamennyire lenyugodott, beljebb jött és ledobta magát a kanapéra.
- Egyébként neked most nem Alexnél kellene lenned? - amint ezt kimondja ismét átveszi a kétségbeesést a testem fölött az uralmat. Nem akarok most erről beszélni, mert legszívesebben odamennék hozzá és megfojtanám, de Harry megérdemli, hogy őszinte legyek vele, elvégre ő is az volt velem. megbízott bennem annyira, hogy elárulja nekem a titkát, így én is megosztok vele minden információt, hátha tud nekem segíteni.
- Felhívott és közölte, hogy ne menjek, mert meggondolta magát - Harry felkapta a fejét és összehúzott tekintettel nézett rám.
- Miért gondolta hirtelen meg magát? - megvontam a vállamat és elkezdtem tanulmányozni a szobám kék plafonját, hátha eszembe jut valami használható ötlet. Ezután Harryvel késő estig azt elemeztük, hogy mi oka volt Alexnek visszamondani a segítségnyújtást, míg végül arra jutottunk, hogy nem akar Mollynak hazudni. Ezután órákig azon tanakodtunk, hogyan kerítsem elő Mollyt, ezzel viszont már több gondunk volt. Semmi ötletünk nem volt, végül három óra után abban maradtunk, hogy felfogadok egy magándetektívet, de igazság szerint fogalmam sincsen, hogy milyen nyomon indíthatnám el. Végül Harry visszavonult a szobájába és egyedül hagyott a gondolataimmal. Nagy nehezen felálltam és elmentem lezuhanyozni.
Fél órával később mikor már az ágyban feküdtem, még mindig Mollyn járt az eszem. Meg fog nekem valaha bocsátani? Kezeimmel beletúrtam a hajamba. Mi van velem? Eddig minden lány hidegen hagyott. Egyik se tudott lekötni egy hónapnál tovább. Mi van Mollyban ami másban nincs meg? miért nem tudom elfelejteni? Felkapom az éjjeliszekrényemről a telefonom és gondolkozás nélkül tárcsázom. Tudom, hogy már késő van, de meg kell próbálnom még egyszer beszélnem vele.
- Igen? - szólt bele a kagylóba. Vettem egy megnyugtató lélegzetet és belevágtam.
- Kérlek segíts - hallottam, ahogyan Alex a vonal túlsó végén vesz egy mély levegőt. Gondolom azt veszi fontolóra, hogyan utasítson vissza finoman vagy éppen durván.
- Figyelj, add fel ezt az egészet. Ennek nincs értelme. Már mondtam, hogy nem segítek - legszívesebben beleüvöltöttem volna a telefonba, hogy mindenféle szemétnek elhordjam amiért nem hajlandó nekem segíteni, de azt
n valahogyan visszafogtam magamat és nyugalmat erőltettem magamra.
- Meg kell találnom. Miért nem segítesz? Egyszer már megígérted - visszafojtott lélegzettel vártam a válaszát és csak reménykedtem. Tényleg ő volt az egyetlen esélyem.
- Az még azelőtt volt, hogy beszéltem vele. Valahonnan megtudta, hogy mit tervezünk és eléggé kiakadt - szavai hallatán remény ébredt bennem és csak remélni tudtam, hogy ez azt jelenti amit gondolok.
- Mit mondott? - hangom izgatottan csengett.
- Azt mondta, hogy többet nem akar látni és én tiszteletben tartom ezt a kívánságát - úgy éreztem mintha gyomorszájon vágtak volna. Ezt nem tudom elhinni.