15. fejezet

Barátok vagyunk?

- Mit szeretnél tudni? – kérdeztem félénken. nem akartam neki elmondani, hogy a szüleim milyenek és hogy voltaképpen nem is találkozhatnék vele, mert úgy tudják Alexel vagyok. Mindez az én titkom volt és nem akartam egy vadidegen előtt feltárni őket, még akkor sem, ha úgy érzem, már ezer éve ismerjük egymást.

- Kezdetnek mondjuk, mesélj az Alexel való kapcsolatodról – megrökönyödtem a kérdés hallatán. Miért ezen lovagol egyfolytában? Róla főképp nem akartam vele beszélni, de úgy látszik nem hagy más választást. Ha nem akarom tönkre tenni a jó hangulatot, akkor kénytelen leszek válaszolni néhány kérdésére.

- Alexel nagyon jó barátok vagyunk – kezdtem bele, de Zayn szinte rögtön félbeszakított.

- Lefeküdtél vele? – kérdése hallatán megszólalt a fejemben a vészcsengő. Mi köze hozzá? Komolyan mondom, ez a srác simán elmehetne nyomozónak.

- Nem – válaszoltam végül, mire Zayn tekintete megvillant. Mire véljem ezt? Miért jó neki, ha nem feküdtem le vele? A szüleim biztosan kinyírnának. Zayn ismét átható pillantást vetett rám.

- Minek vagy vele? Nyilvánvaló, hogy nem vagy belé szerelmes – kezdett idegesíteni a faggatózása, de nagyon.

- Mondtam már, hogy csak barátok vagyunk. nincsen köztünk semmi – hangom élesen csengett mire összehúzta szemöldökét, de csendben maradt. – Neked van barátnőd? – kérdeztem meg mielőtt még egy kérdés az eszébe jut és nem hagy nekem nyugtot.

- Nincs – ezen meglepődtem. Hogyhogy nincs? Elvégre el kell ismernem, de nagyon helyes. Akkor miért nincsen barátnője? Zayn láthatta a tekintetemben azt a rengeteg kérdést, mert elmosolyodott és tovább folytatta. – Azért nincs barátnőm, mert a legtöbbje csak kihasználja, hogy híres vagyok, így jobb nekem egyedül – együttérzéssel néztem rá. meg tudom érteni. Nem lehet könnyű híresnek lenni.

- Mikor volt utoljára? – vettem fel megint a beszélgetés fonalát, mert egy kis időre mind a ketten elhallgattunk és hallottakat mérlegeltük.

- Úgy két éve – még az állam is leesett a döbbenettől. Két éve nincsen barátnője? Az azért nem semmi. Az ember azt gondolná, hogy minden héten váltogatja a barátnőit, de ő nem. Ő teljesen már. Sosem használna ki lányt, legalábbis így ítéltem meg. Szélesen elmosolyodtam, majd ránéztem az órára és megdermedtem. Már este hét óra is elmúlt. Ideje indulnom.

- Lassan mennem kell – álltam fel, mire rögtön Zayn is felpattant, udvariasan.

- Visszakísérlek a parkig, úgyis arra megyek haza – beleegyezően bólintottam. Zayn kifizette a számlát, majd csendesen sétálva elindultunk a parkhoz.

- Örülök, hogy barátok lettünk – szólaltam meg mikor már a park bejáratánál voltunk. Zayn komoran nézett rám, amit nem igazán tudtam hová tenni. Mitől múlt el a jó kedve?

- Barátok vagyunk? – kérdezte meg végül kétkedve. Értetlenkedve ráncoltam a homlokom. Mi baja lehet? Mi rosszat mondtam?

- Miért nem vagyunk azok? – Zayn kérdésemet hallva elmosolyodott, amitől felragyogott az egész arca. Gyakrabban kéne mosolyognia.

- De azok vagyunk. Ki jössz holnap is? – gyorsan átfutotta a fejemben lévő programokat és sajnálattal kellett tudomásul vennem, hogy nem tudok holnap elszakadni otthonról, semmiképp. Anya nem engedné, hogy megint kibújjak a vásárlás és a bál alól. Már az őrületbe kergetnek vele, de kénytelen vagyok el elmenni, mert így engedékenyebbek lesznek. Ezt már kitapasztaltam.

- Holnap nem tudok, mert nagyon sok dolgom van – Zayn arca csalódottságról árulkodott, de aztán megint felvidult, mintha eszébe jutott volna egy mentő ötlet.

- Egy hét múlva lesz nálunk egy medencés buli. Gyere el – nem számítottam rá, hogy rögtön egy buliba hív, de ha őszinte akartam leni magamhoz, akkor nagyon is el akartam menni.

- Rendben – Zaynnek még szélesebb lett a mosolya, mire melegség járta át az egész bensőmet. Jó volt így látni.

- Akkor pontosan egy hét múlva itt találkozunk, este nyolckor – este nyolckor? Hogy fogom én ezt megmagyarázni a szüleimnek? Még sosem jöttem el otthonról ilyen későn, csak ha bálba mentünk. Azt pedig nem mondhatom nekik, hisz akkor ők is jönni akarnak és akkor máris meg van a baj. nekik az egész életük az estélyekről szólnak. Nem hagynának ki egyet sem. Amiről tudomást szereznek, már ott is vannak.

- Rendben – mondtam megint, mire Zayn lehajolt és egy futó puszi nyomott a számra. mielőtt bármit reagálhattam volna. Kábultan érintettem meg ajkaimat, csak akkor vettem észre, hogy mosolygok. nem vagyok szakértő, de egészen biztosan ez nem baráti puszi volt. Az nem ilyen, ez még én is tudom, pedig még egy kapcsolatom sem volt ezelőtt senkivel. Elvégre Alex nem számít, mert vele nem igazi a kapcsolatom, csak megjátszott. Barátok vagyunk és semmi több. Sóhajtva indultam meg hazafelé. Valamiért Zayn társaságában úgy érzem magam, mint egy idétlen fruska. próbálom nem mutatni, de belül olyan izgatott vagyok és annyira félek, hogy elrontok valamit és kinevet. Szerencsére mire hazaértem a szüleim már a szobájukban voltak, így nem kellett nekik beszámolót tartanom. Így is reggel alaposan ki fognak faggatni, hogy mi történt Alexel, jobb lesz, ha valamit kitalálok. Gyorsan lezuhanyoztam és bebújtam az ágyba. Próbáltam kitalálni részleteket, hogy mit mondjak majd a szüleimnek, de a gondolataimba egyfolytában egy barna hajú és barna szemű fiú. Miért kell nekem egyfolytában Zaynre gondolnom? Már most alig várom, hogy találkozzam vele, pedig az még egy hét. Jobb lesz, ha addig is kiverem a fejemből és fontosabb dolgokra koncentrálok. Például arra, hogy mit mondok a szüleimnek és arra, hogyan győzöm meg Alexet, hogy jöjjön el velem abba a buliba, mert nem akarok egyedül menni. Legyen ott legalább egy olyan ember, aki józanul tud gondolkodni, mert én Zayn mellett nem tudok, mert ha tudnék nem fogadtam volna el a meghívását. Anélkül, hogy észrevettem volna a kezem magától mozdult a rajztömbön, ami az ölemben volt és Zaynnek a pontos mását rajzolta le. Ennyire körülötte forognának a gondolataim? Kezdem magam szánalmasnak érezni. Félre tettem a rajztömböt és a ceruzát, majd befeküdtem a párnáim közé. Próbáltam elaludni, de nem ment. Egyszerűen képtelen voltam a délutáni események után. Aztán magam sem tudom, hogy de el tudtam aludni, de akkor is csak Zayn gyönyörű tekintetét láttam magam előtt, ahogyan elmosolyodik és kedvesen invitál a buliba. Ez lenne a szerelem? Mikor az ember nem tudja kitörölni az emlékezetéből a mosolyát, gyönyörű tekintetét és kedvességét? Mert ha ezt jelenti, akkor én biztosan beleszerettem Zaynbe. Ezzel a gondolattal mély álomtalan álomra hajtottam a fejem.