2013. 12. 19.

10. fejezet


Megtarthatom?

Zayn Malik:
- Zayn, kelj már fel – rázta a vállamat Louis. Nagy nehezen kinyitottam a szememet, de szinte rögtön hasogató fájdalom nyilallt a fejemben. Úgy érezem, menten szétszakad vagy felrobban.
- Mit akarsz Louis? – szedtem össze annyira az erőmet, hogy megkérdezzem jövetele okára. Pontosan tudják, mennyire utálom, mikor reggel felkeltenek, főleg ha előző este buliban voltam. Igazság szerint azt sem tudom, ők miért nincsenek kiütve, hisz ha jól láttam ők is elég szépen betermeltek a piából.
- Cézár már vagy fél órája az ajtó előtt nyüszít. Ki kéne vinned – hitetlenkedve néztem a barátomra. most komolyan ezért ébresztett fel? Ezt nem hiszem el.
- Aludni akarok. hagyjál – ezzel hátat fordítottam neki és nem is foglalkoztam vele többet. Behunytam a szememet és próbáltam vissza aludni. Ebben a pillanatban a takaró eltűnt rólam. Nehézkesen felemeltem a fejemet és Louis vigyorgó képével találtam szemben magam.
- Cézár a te kutyád. Gondoskodj róla – vágta hozzá a takarót. Kelj fel, mert legközelebb egy kancsó vízzel jövök vissza – ezzel elhagyta a szobámat, nem törődve azzal mit csinálok. nagyon jól tudtam, be fogja váltani a fenyegetését, ezért inkább kikászálódtam az ágyból és elindultam a fürdő felé. Nem ártana rendbe szednem magam mielőtt kimegyek az utcára. Mielőtt még elérhettem volna az ajtót, megszólalt a telefonom. A kijelzőn Roxy neve villogott ezért inkább hagytam had csörögjön. Jólesően sóhajtottam mikor a forró víz a bőrömmel érintkezett. Nem is tudom mikor esett utoljára ilyen jól a zuhanyozás. Jobban érzem magam tőle. Legalább fél órán keresztül áztattam magam, mikor végre kiszálltam. Hangosan kezdtek dörömbölni az ajtón.
- Igyekezz már Zayn. Szegény kutyának már nagyon ki kell mennie – megint Louis az. Esküszöm, az idegeimre megy. Miért nem tud békén hagyni? Azt hiszi, nem tudom, mit kell csinálnom a kutyámmal? Dühösen mentem ki a fürdőből egy száll törölközőben, de Louis már sehol sem volt. Odasétáltam a szekrényemhez és kinyitottam. Elővettem egy sima kék farmert, hozzá illő kék pólóval amint gyöngyökkel volt kirakva egy halálfej. Visszamentem a fürdőbe, beállítottam a hajamat és már indultam is lefele. Cézár a bejárati ajtó előtt ült, de amint meglátott máris elkezdett ugatni, ezzel is jelezve, hogy ideje indulnunk. nagyot sóhajtottam, majd felvettem a dzsekimet és már indultunk is a parkba. Amint kiértünk Cézár már rohant is. Percek múlva már úgy elszaladt, hogy azt sem tudtam merre van. Bosszankodva kezdtem el keresni a parkban. Tíz perc múlva észrevettem, ahogyan egy lány éppen Cézár előtt térdel, és ha jól vettem ki éppen beszélt hozzá, majd fölemelte és megölelte. Úgy látszik Cézárral könnyű csajozni is. Szememet föl-le járattam a barna hajú lányon. Elégedett mosolyra görbült a szám, miközben elindultam felé.

Molly
- Kérsz valami üdítőt? – kérdezte Alex miközben én még mindig a hófehér kutyát simogattam. Most mosolyogva fordultam felé.
- Nem, köszi – a mosolyt szinte nem is lehetett levakarni az arcomról. Olyan jó érzés volt, végre egy kutyát tartani a karjaim között, anélkül, hogy valaki rám szólt volna. – Szerinted van gazdája? Nem tarthatom meg? Olyan cuki – fordítottam felé a kutya pofiját. Nem győztem ölelgetni. meg tudnám szokni, hogy minden nap mellettem van, csak attól félek, hogy a szüleim nem engednék meg.
- Fogalmam sincsen. Egyébként a szüleid amúgy sem engednék meg – szavaitól elszomorodtam, de próbáltam nem mutatni. Tudtam, hogy igaza van, de most nem akartam ezzel foglalkozni.
- Igazad van – válaszoltam neki. – Egyébként miről akartál velem beszélni? – kérdeztem meg miután már hosszúra nyúlt a csönd. Alex zavartan vakargatta a tarkóját.
- Egy lányról lenne szó – amint felfogtam szavai értelmét széles mosolyra görbült a szám. Nem akartam elhinni, emiatt aggodalmaskodtam egész este?
- Igen? – próbáltam rávenni a folytatásra. Alex elpirult, majd gyorsan elfordult, hogy ne lássam. Olyan fura colt vele ilyenekről beszélni, és valószínű ő is így gondolja, máskülönben nem lenne ennyire zavarban.
- Inkább hagyjuk – legyintett lemondóan. Tagadóan megráztam a fejemet, nem hagyom ilyen könnyen lerázni magam.
- Mond már – noszogattam gyengéden. Nem akartam túl erőszakos lenni, de majd meghaltam a kíváncsiságtól. Alex egy ideig még csöndben állt és kíváncsian fürkészett, de végül belekezdett.
- Van egy lány, aki nagyon tetszik, de az apja sosem engedné meg, hogy velem járjon, vagy egyáltalán a közelembe kerüljön. Szerinted mit csináljak? – hallgatott el, de mielőtt még megszólaltam volna folytatta. – Azért kérdezlek téged, mert te is lány vagy és gondoltam tudnál segíteni. Lányoknak szoktak jó ötleteik, lenni. Nem? Tudom ez..
- Alex – szakítottam félbe a szóáradatát. – Értem, nem kell magyarázkodnod. Szívesen segítek. Rendben? – Alex megkönnyebbülten elmosolyodott.
- Köszönöm – megölelt, majd adott mindkét arcomra egy puszit. Eleinte meglepődtem, de aztán viszonoztam meleg ölelését.
- Holnapig kitalálok valamit.
- Köszi, kérsz egy jégkását – mutatott az egyik bódé felé. Most kezdtem el igazán érezni milyen szomjas vagyok.
- Kérek, köszi – mondtam neki. – Mi legyen veled? – fordultam megint a kezemben lévő kis szőrpamacs felé.
- Mi lenne, ha mégis hazavinnéd? Majd azt mondjuk tőlem kaptad és nem akartál engem megsérteni – vetette fel az ötletét Alex, aki éppen visszatért két pohárral a kezében. Már éppen válaszoltam volna mikor egy dörmögős hang szólalt meg a hátam mögött.
- Nem örülnék neki, ha hazavinné az én kutyámat – megpördültem a tengelyem körül és egy szikrázó tekintettel találtam szemben magamat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése