13. fejezet

Újra látni akarom

Molly szemszöge:

Egész este és reggel csakis Zayn járt az eszembe. Az kattogott benne folyton, hogy újra látnom kell őt. Viszont Alex kijelentette, hogy ma dolga van, így nem tud elvinni, sőt nem is szívesen vinne el, mert nincsen jó érzése ezzel a fiúval. Én mégis látni szeretném, mert kíváncsivá tesz. Tegnap azt mondta ma is kint lesz. Mi lenne, ha én is kimennék? Csak egy baj van. A szüleim egyedül nem engednének ki. Megparancsolnák valakinek, hogy jöjjön velem és akkor nem tudnék Zaynnel beszélni, mert egyfolytában a nyakamba lihegnének. Ezt pedig nem szeretném.

- Molly – jött be anyám a szobámba – Van valami programod mára? – mosolygott rám, amiből rögtön tudtam megint bálra akar ráncigálni. Ha nem bálról lenne szó, akkor nem jött volna be a szobámba.

- Ő.. – nem tudtam mit mondhatnék. Alex-el nem beszéltünk meg semmit – Igen. – mondtam végül határozottan.

- Mi tervezel? – kérdezi, miközben szépen ívelt szemöldökét felhúzza. Egyértelműen látom rajta, hogy furcsállja az előbbi habozásomat. Eddig mindig könnyedén társalogtam vele. Nem szokásom habozni.

- Alexel megbeszéltük, hogy elmegyünk moziba és este a szüleihez vacsorára – olyan nyugodtam mondtam, ahogyan csak tudtam. Nem akartam, hogy esetleg hazugságon kapjon. Anyának ilyen szempontból nagyon éles szeme volt. Ahogy kiszúrja nyugtalanságomat nekem végem.

- Alex nekünk miért nem mondta? – kérdezte meglepődve. – Eddig mindig szólt nekünk előre – éreztem, ahogyan sarokba szorít, de hirtelen eszembe jutott egy mentőötlet.

- Éppen az imént tettük le a telefont és még nem volt ideje szólni nektek, de megbeszéltem vele, hogy majd én szólok, így nem kell azért még titeket is hívogatnia – egy darabig tanulmányozta az arcomat, de aztán felderült.

- Jaj, de jó. Végre egy rendes fiú mellett látlak. Jó szórakozást – ezzel kiment a szobámból. Gondolom szólni, akar apának. Anyám a legpletykásabb ezen a környéken, szóval azon csodálkoznék, ha nem szólna neki. Most viszont beszélnem kell Alexel, mert elég furán venné ki magát, ha beszélne, a szüleimmel vagy éppen megjelenne itt. Rögtön kiderülne, hogy kamuztam. Hívtam Alexet, de nem vette fel. Furcsálltam a dolgot, mert eddig mindig első csöngetésre felkapta. Biztosan nem ér rá. Nekifogtam SMS-t írni, majd elküldtem és már mentem is a szekrényemhez. Mit vegyek fel? Alex és én rengeteg ruhát vettünk az elmúlt időben, szóval van miből válogatni és szerencsére a szüleimet is meggyőzte, hogyha moziba megyünk vagy hasonló, akkor nem mehetek mindig elegánsan kiöltözve. Részben ezért mondtam a mozit. Végre találtam egy megfelelő ruhát. Kihúztam az egyik vadonatúj farmeromat, amit eddig még nem is használtam. Világoskék volt és az elején ilyen szakadások, amint megláttam a boltban tudtam, hogy ez a nadrág kell nekem és szuper kényelmes is. Hozzá illő fehér atlétát vettem fel, amin ágak futottak végig, majd hozzá még egy fekete blézert. Amin felvettem odaléptem a tükörhöz és elégedetten szemléltem az összhatást. Még eddig soha nem ügyeltem ennyire, hogyan nézek ki. Lehet valami ebben a srácban, még akkor is, ha Alex nem bízik benne. Találtam egy hozzá illő félcipőt és még egy fekete táskát. Elégedetten mértem még egyszer végig magamat, majd mentem is kifele a szobából. Nagy szerencsémre nem futottam senkivel sem futottam össze a házban, így gondtalanul kimehettem a házból és nem kellett többet hazudnom. Elég volt anyának, mondjuk ő biztosan túladta az egész háznak. Amint kiértem a parkba a szememmel rögtön Zayn és Cézárt kerestem, de sehol sem találtam őket. Csalódottan indultam meg a jégkásás felé. Miért nincs itt? Szívatott volna? Miért tett ilyet? Na, mindegy. Várok öt percet, és ha nem jön, inkább hazamegyek. Viszont akkor ki kell találnom valami hihető mesét, mert anyának azt mondtam egy jó darabig nem megyek haza. Gyanúsnak fogja találni és tuti utána szagol. Vagyis nem mehetek haza. Ki kell találnom valami programot, de egyedül sokkal elveszettebbnek érzem magam.

- Szia, szépségem – a hirtelen hangtól ugrottam egyet. Megfordulok és Zayn tornyosul felém.

- Szia – nyögtem ki nagy nehezen. Zayn mosolyogva felhúzza a szemöldökét és a jégkása felé bökött az ujjával.

- Meghívhatlak? – először el akartam utasítani, de aztán megláttam a tekintetét és meggondoltam magam. Lassan bólintottam. Ekkor valami elkezdett ugrálni a lábamnál. Ahogy lenéztem megláttam Cézárt, aki lihegve nézett fel rám. Teljesen elfelejtettem, hogy ő is itt van.

- Szia – guggoltam le hozzá miközben elkezdtem simogatni – Mi van veled? – kezdtem beszélni a kutyához, de Zayn dörmögős hangja félbeszakított.

- Milyen jégkását kérsz? – kérdezte miközben elővette a pénztárcáját. Elgondolkozva nézegettem a kínálatot.

- Epret és kivit – mondtam végül mire Zayn bólintott, majd ismét a pultnak szentelte a figyelmét. – Tessék adta oda, mire hálásan elmosolyodtam.

- Köszönöm – ezután nem szóltunk egymáshoz. Én halkan szürcsöltem a jégkásámat, Zayn pedig engem nézett. Kezdtem zavarba jönni és a csend sem volt éppen kellemes. Nem értettem miért nem szólal meg többet.

- Pasid nem jött? – na, tessék. Azt kívánom bár inkább nem szólalt volna meg. Bármi jobb ennél a témánál.

- Nem – nem akartam neki még egyszer elmondani, hogy voltaképpen Alex nem a pasim. Tegnap is mondtam neki, de nem hitt nekem. Válaszomat halva széles mosoly terült szét az arcán. Kíváncsi lettem volna, mire gondol. Remélem nem arra, hogy most nincs itt Alex és könnyen kapható vagyok, mert ha erre gondol, akkor nagyot fog csalódni.

- Ráérsz? – kérdezte meg végül könnyedén. Félénken bólintottam. Elvégre azt mondtam anyáméknak, hogy csak este megyek haza. Szóval rengeteg időm van még, mert még csak dél múlt.

- Estig ráérek – mondtam végül hangosan.

- Remek, akkor jössz velem kutyát sétáltatni? – kérdezi Cézár felé bökve. Mosolyogva bólintok. Mindig is szerettem volna egy kutyát, de sajnos a szüleim nem engedik. Zayn láthatólag megkönnyebbült attól, hogy ilyen könnyen beleegyeztem. Arckifejezéséből azt vettem ki, arra számított nehezebb dolga lesz a meggyőzésemmel. Ismét lehajoltam Cézárhoz, majd megsimogattam. A kutya aranyosan bújt a kezemhez.

- Akkor menjünk – mondta Zayn. Ismét fölálltam. Zayn kezében most egy ág volt, amit éppen elhajítani készült a kutyának.

- Dobhatom én? – kérdeztem félénken, de amint Zayn bólintott örömmel vettem el tőle a faágot és hajítottam el jó messzire.

Molly ruhája