21. fejezet

 

Mi folyik itt?

Teljesen lefagytam. Nem gondoltam volna, hogy képesek idejönni a buliba, azok után, hogy szakítottam velük, főleg úgy, hogy mindegyiket megcsaltam a másikkal. Ijedten néztem Mollyra, de őt túlságosan lefoglalta a másik három lány tanulmányozása. Arcából láttam, hogy nem érti ezt a helyzetet, de egész testében megmerevedett, amiből tudtam, sejt valamit. Nem bírnám ki, ha ezek itt tönkretennék a kapcsolatomat Mollyval. Most végre találtam egy olyan lányt, aki sokat jelent nekem és nem akarom emiatt elveszíteni, azt nem bírnám ki. El kell mennünk innen mielőtt még valamelyik, mond valami olyat, amivel megsérti Mollyt. Gyorsan a keze után kaptam és el akartam onnan húzni, de ekkor Lavina, gyűlölködő hangon megszólalt.

- Szóval e- miatt a ribi miatt ejtettél minket? – oda se kellett néznem, hogy tudjam Molly egész testében megdermedt. Éreztem minden rezdülését.

- Mi folyik itt Zayn? – kérdezte tágra nyílt tekintettel, mire azt hittem, majd megszakad a szívem. Miért nem avattam be őt korábban? Akkor talán most nem lennék ekkora bajban. Szívemet jeges rémület szorította össze, féltem, hogy elveszítem. Valahogy éreztem, hogy a három lánynak az a célja, hogy Molly itt hagyjon, és ők élvezhessék a bosszújukat. Elvégre megmondták, nem hagyják annyiban azt, amit elkövettem ellenük. Most azt kívánom bárcsak komolyabban vettem, volna a figyelmeztetésüket.

- Megmagyarázom – fordultam most Molly felé. Szememben könyörgés villant, de próbáltam tartani magam. Nem akartam gyengének mutatkozni előtte, a másik három lány mögött meg pláne nem. Nem adom meg nekik azt az elégtételt.

- Majd én megmagyarázom neki – lépett mellén Perrie. Mielőtt megakadályozhattam volna, folytatta – Zayn szeret csajozni, gondolom, ezzel nem mondok újdonságot.

- Fogd be, Perrie – üvöltöttem e magam, mire néhány fej felén fordult és érdeklődve nézte a jelenetet. Legszívesebben ott helyben megfojtottam volna. Most kihívó tekintettel nézett rám. Mit akar még? Ennyire gyűlölnének? Ami végül is érthető, de ezt akkor sem lehet kibírni. El akarják marni mellőlem azt a lányt, aki valaha is jelentett nekem valamit. Molly érdeklődve nézett először rám, majd Perriere, majd a háttérben meghúzódó másik két lányra. Arcából ítélve kezdett rájönni, kik ezek a lányok, de nem szólt semmit.

- Szóval Perrie azt kezdte el mondani – lépett most előre Lavena, hogy Zayn mind a hármunkkal egyszerre kavart és ma reggel dobott minket egyszerre. Méghozzá miattad, amint mindenki láthatja. – fenyegetően léptem Lavena felé, de gyorsan hátraugrott mielőtt még odaérhettem volna hozzá. Egész testemet átjárta a düh. Meg akartam mutatni nekik, velem nem lehet szórakozni, de ekkor Perrie felkacagott, mire hátrakaptam a fejemet.

- Na, mi van? Nem tetszik, ha a bumeráng visszacsap? – dühömben fogaimat csikorgattam. Ismét Mollyra néztem, akinek szemében könnyek gyülekeztek. Tekintetét rajtam tartotta és minden reakciómat figyelte. Kezeimet ökölbe szorítottam, fogaimat meg dühösen csikorgattam.

- Takarodjatok innen. Nem akarlak titeket többet látni a házamban – mutattam széles mozdulattal az ajtó irányába, de a lányok nem nagyon akartak menni. Megint megindultam feléjük fenyegetően, mikor megjelent a lányok mellett Harry, Liam, Louis és Niall. Meg fogták a karjukat és elkezdték őket a kijárat felé húzni, tiltakozásuk ellenére. Liam még hátranézett majd kacsintott egyet és már el is tűnek a szemünk elől. Ismét Molly felé fordultam, akinek időközben kicsordult egy könnycsepp a szeméből. Automatikusan nyúltam volna, hogy letöröljem, de Molly nagy lendülettel hátrébb lépett, amivel mindennél nagyobb fájdalmat okozott.

- Igaz, amit állítanak? – intette a bejárati ajtó felé, ahol a lányok eltűntek néhány perccel ezelőtt. Lehajtottam a fejemet. Mindenfelé néztem, de nem mertem az ő szemeibe, mert nagyon jól tudtam, hogy a tekintetem mindent elárul. Úgy látszik eljött az igazság pillanata.

- Igen – suttogtam, mire Molly szeméből még több könny hullott, miközben egyre jobban távolodott tőlem. – Kérlek, had magyarázzam meg. Veled teljesen más, mint velük. Te nem olyan, vagy mint ők. Irántad sokkal többet érzek, ezt meg kell értened. – Molly megrázta a fejét, mintha azt mondta volna, ne magyarázzam tovább. Majd hátat fordított és a bejárathoz futott.

- Molly – kiáltottam utána. Utána akartam futni, de ekkor egy kéz megfogta a karomat. Felemeltem a fejemet és egyenesen Alex izzó tekintetével találtam szemben magamat. Megpróbáltam kiszabadulni, mire még erősebben szorított.

- Engedj el – ziháltam. Féltem Molly addigra eltűnik, mire utána tudnék menni. Azzal is tisztában voltam, hogy Alex pontosan ezt akarja. Sosem kedvelt túlzottan, ahogyan én sem őt, de akkor sem hagyhatom Mollyt egyedül az éjszakában.

- Hagyd őt békén. Adj neki egy kis időt, hogy feldolgozza, és csak utána beszélj vele. Neki most nagyon nehéz, de utána, hidd el, meg fog hallgatni – annyira ledöbbentem szavaitól, hogy eleinte meg sem bírtam szólalni. Most komolyan ezt Alex szájából hallottam? Azt hittem ki nem állhat, most meg tanácsokat ad nekem?

- Nem fogom tudni megkeresni, nem tudom, hol lakik – Alex erre elmosolyodott, mire még dühösebb lettem. Mi ezen a vicces?

- Majd én segítek – kacsintott rám, majd elengedett és hátat fordított. Gondolom, megy megkeresni Mollyt.

- Miért segítesz nekem? – kérdésemet hallva visszafordult. Megdörzsölte a szája sarkát, majd megint elmosolyodott és úgy válaszolt.

- Mert Molly érez irántad valamit és nekem ez elég. – ezzel már ott sem volt.

Molly:

Amint kiléptem a házból megcsapott a hideg levegő. Egész testemben remegtem, és úgy tántorogtam oda Alex kocsijához. Csak remélni mertem, hogy nemsokára jön és nem Zaynnel találom szemben magamat. Nem akarok vele beszélni. Sosem gondoltam volna, hogy ez velem megtörténhet. Talán ezért mennek az én köreimbe úgy férjhez, hogy még csak nem is kedvelik a férjét, így nem sebezhetik meg a szívüket. Én alig pár napja ismerem Zaynt, de úgy érzem, menten megszakad a szívem. Három barátnője van? Ez most komoly? És én még azt hittem ő egy nagyon rendes srác, aki a tenyerén fog hordozni, de úgy látszik tévedtem. Nem is kicsit.

- Molly – a hirtelen hangra ugrottam egyet, mire Alex felvonta a szemöldökét. – Jól vagy? – kérdezte aggódva, mire csak egy bólintásra futotta tőlem. Nem bírtam megszólalni, mert attól féltem menten elsírom magam, azt pedig nem szerettem volna, de Alex biztosan látta rajtam, nincs minden rendben, ezért magához húzott és szorosan megölelt. Itt szakadt el a cérna. Zokogásban törtem ki, miközben ő gyengéden simogatta a hátamat, amitől kissé megnyugodtam.

- Próbálj megnyugodni – mondta Alex, mikor már nagyjából alábbhagyott a sírásom. Ráemeltem tekintetemet és úgy kérdeztem tőle.

- Hogy tehette ezt velem? Soha nem fogom megbocsátani neki, hogy így rászedett. Nekem volt igazad, mikor óvtál tőle. Bárcsak visszacsinálhatnám ezt az egészet – ismét odabújtam a mellkasához, mire szorosan megölelt.