18. fejezet

Drága olvasóim! Időközben megnyitottam a legújabb blogomat, akinek van kedve nézzen be és hagyjon maga után nyomot. Most vasárnap kerül fel a 2. fejezet!

Romba dőlt álmok

Aranyos fiú

Mind a három lány döbbenten nézett rám, majd egyszerre villant fel a szemükben a gyűlölet és a harag. Tudtam nem úszom meg egy békés beszélgetéssel. Nem véletlenül hívtam őket nyilvános helyre, bár így utólag belegondolva, lehet marhaság volt tőle. Semmi kedvem nem volt másnap a címlapon látni magamat és a három csajt, pedig volt egy olyan érzésem, hogy ez fog következni. Készültem a legrosszabbra. Paula, a menedzserünk, ki fog nyírni. Ez már biztos.

- Mind a hárman a barátnőid vagyunk – kérdezte meg végül Perrie villámló tekintettel. Gondolom nagyon nehéz elfogadnia, hogy nem ő az egyetlen nő az életemben. Mindig is utálta, ha mással is foglalkoztam rajta kívül, még akkor is, ha csak a barátaimmal beszélgettem. Szinte már beteges volt az, amit csinált és ezzel végképp az őrületbe kergetett.

- Igen és azért hívtalak ide titeket, hogy szakítsak veletek – erre még jobban elborult mind a három lánynak a tekintete, de nem tudtam mit csinálni. El kellett mondanom nekik az igazságot. Csakis így lehetek együtt Mollyval. ha megtudja, hogy három lánnyal is kavartam egyszerre, akkor egész biztosan ki fogja tenni a szűrőmet, mielőtt még felfoghatnám, hogy mi történik körülöttem.

- Ezt mégis, hogy képzelted? Még van képed így ideállni elénk? – üvöltött teli torokból Lavena mire minden szem felénk fordult, de ő ezzel mit sem törődve, folytatta – Azt hiszed, ezt annyiban fogom hagyni? Belőlem senki sem csinálhat hülyét, főleg nem te. Ezt még nagyon meg fogod bánni, erre megesküszöm – ezzel fogta magát és kirohant, mielőtt bármit is reagálhattam volna.

- Egyetértek vele, ezt nem fogom én se annyiban hagyni – szólalt meg csendesen Roxy, majd szó nélkül követte Lavenát, Perrie pedig nem is méltatott több szóra egyszerűen hátat fordított, de mielőtt még kilépett volna az ajtón, odasétált az egyik egyedül ácsorgó férfihoz és lesmárolta. Nevetve húztam fel a szemöldökömet. Egyértelmű, hogy féltékennyé akart tenni. milyen kár, hogy engem Perrie egyáltalán nem érdekel. most per pillanat minden gondolatomat Molly tölti ki. Ez ellen nem tudok mit csinálni, belepte magát a szívembe és a gondolataimba. olyan ez, mint egy betegség, ami gyógyíthatatlan. Jól tudom nem éppen a legszebb példa, de igaz. Molly olyan nekem, mint a drog. Egyszer szippantok belőle és utána nem tudom abbahagyni. Elgondolkoztatott, hogy mit találtam Mollyban olyan különlegesnek, amit a három lányban nem. Okos, szép, csinos és elbűvölő a modora, az, ahogyan hozzám beszél, és ami a legjobban tetszik benne, hogy nem úgy kezel, mint egy hírességet, hanem mint egy barátot, amin szándékomban áll a közeljövőben változtatni. Az új kihívás gondolatára elmosolyodtam. Kíváncsi vagyok mit fog szólni Molly mikor felvetem neki az ötletet, bár lehet előbb kicsit meg kéne puhítani, mert elvileg úgy terveztem, hogy már ma felvetem neki az ötletemet, de meggondoltam magam. Hagyni kell neki egy kicsivel több időt. Ő nem olyan, mint a többi lány, rá érdemes lesz várni. Mosolyogva álltam fel a helyemről és indultam meg hazafelé. Az már biztos, hogy alig várom az estét, na és persze a Mollyval való találkozást.

Molly:

Mikor anyámékkal közöltem, hogy csak hajnalban fogok hazajönni, majdnem szívinfarktust kaptak. Rögtön az első gondolatuk az volt, hogy megadtam magamat Alexnek és vele töltöm az éjszakát. Mikor ezt az ötletet felhozták majdnem elnevettem magam, de aztán megnyugtattam, hogy Alex nagyszüleihez megyünk, aki vidéken lakik, ami egyébként nem igaz, és nagyon hosszú az út, így még apa azt is felajánlotta, hogy aludjunk ott, hogy Alexnek ne kelljen későn vezetnie, de szigorúan külön szobába. Mikor meghallottam, hogy nemcsak elengednek, de ott is aludhatok, majd kiugrottam a bőrömből, de aztán eszembe jutott, hogy akkor most nincs hol aludnom. Hál istennek Alex megbeszélte a szüleivel, hogy náluk aludhassak, így már arra sincs szerencsére semmi gondom. Az egész hét csigalassúsággal telt el, de ma végre eljött a várva várt nap. Nem győzöm kivárni az estét. Nem is értem miért vagyok ilyen izgatott. Alex tegnap eljött velem ruhákat venni a ma estére, így már arra sincsen gondom, csak érkezzen már meg. Így nem fogok tudni elkészülni, mivel nála vannak a ruháim és minden más is, amit a bulihoz vettünk. Ebben a pillanatban hangzott fel a csengő hangja. Kalapáló szívvel rohantam le az ajtóhoz. Szerencsére a szüleim ma nem voltak itthon, mert valami jótékonysági rendezvényre kellett menniük, így legalább nem kellett még most is színészkednem, mert egészen biztosan ebben az állapotban nagyon nehezen menne. Alex mosolyogva üdvözölt, majd azonnal ki is vezetett az autójához és segített beülni.

- Izgatott vagy? – kérdezte mikor már ő is helyet foglalt a vezető ülésen. Alex nem tűnt éppen izgatottnak, amit nem is csodálok, mivel ő már rengeteg buliban volt, én viszont még egyben sem, sőt még éjszakára sem maradtam ki soha. Nekem ez mind új élményt jelentett és ezzel Alex is tisztában volt.

- Igen – válaszoltam végül fülig érő szájjal – Nem győzöm kivárni, hogy odaérjünk – Alex hangomat hallva elmosolyodott. Talán akkor látott ennyire izgatottnak mikor legelőször vitt a barátaihoz grillezni.

- Itt öltözhetsz át – állt meg Alex egy benzinkútnál. Odaadta a szatyrot, amiben a ruháim voltak, majd rám kacsintott – Van tíz perced, bár tudom, úgysem tartod be – rámosolyogtam, majd kiszálltam az autóból. Elkértem a vécéhez a kulcsot és még mindig mosolyogva indultam el hátrafelé. Alexel egy nagyon szép ruhát vettünk, azt mondta nagyon jól áll nekem. A szoknya része világoskék volt, míg a mellrésze fekete. Vettünk hozzá illő masni alakú fekete és fehér csikós csatot és egy fekete rózsát a hajamba. Cipőnek egy fekete tűsarkú cipőt, táskának pedig egy szintén fekete mini táskát. A szoknya olyan rövid volt, hogy épphogy a combom közepéig ért, de most ez sem érdekelt. nekem nagyon tetszett és jól akartam kinézni ezen a bulin. Tisztában voltam vele, hogy a szüleim ezt a cuccot kúrvásnak tartanák, de nekem nagyon bejött és nem is volt egy olcsó mulatság. A hajamat kiengedve hagytam, csak az oldalára tettem bele a csatokat, így nem lógott bele a szemembe.

Elégedetten mértem végig magam a tükörben, majd elégedetten indultam meg ki az apró kis fülkéből. Visszaadtam a kulcsot, majd beszálltam a kocsiba.

- Nagyon csinos vagy. Ezért megérte várni – mosolygott rám, mire örömmel viszonoztam a mosolyát. Fél óra múlva abban az utcában parkolta le a kocsiját, ahol Zayn lakott. Kissé idegesen nyitottam ki az ajtót, mire Alex nyugtatóan megfogta a kezemet.

- Nem lesz semmi baj. nyugi – küldött felém egy félmosolyt, amit szinte muszáj volt viszonoznom. Még mindig a kezemet fogta mikor elindultunk a ház felé, ahol már nagyban buliztak a fiatalok. Ahogy beléptünk a házba kiszúrtam Zaynt. Zayn pont akkor fordította arra az arcát mikor beléptünk, így pont észrevett, de mikor meglátta mellettem Alexet, elkomorult az arca. Nagy léptekkel indult meg felénk, majd nagy lendülettel megállt Alex előtt. Engem figyelembe se vett, úgy sziszegte neki.

- Mi a francot keresel te a házamban? Senki sem hívott ide. Takarodj.