Kiruccanás
Reggel olyan izgatott voltam, hogy
már fent voltam hajnal hat órakor. Ki bírna, akkor aludni mikor pontosan tudja,
hogy ma jön Alex, hogy elvigyen a szüleim hideg házából még akkor is ha csak
kis időre. Azt sem tudom, hogyan fogom kibírni a délelőttöt. Alex csak délre
jön értem és addig még van hat óra. Úgy döntöttem elmegyek zuhanyozni, azzal is
elütöm az időt, de amikor kijöttem a fürdőből az óra még csak fél hetet
mutatott. Miért kell ilyen lassan forognia annak az istenverte órának. Leültem
a kanapára olvasni azzal is elterelem a gondolataimat. Annyira belemerültem a
könyv olvasásába, hogy mikor kopogtattak enyhén összerezzentem. Megnéztem az
órát, még csak nyolc óra. Akkor ez biztosan anyám lesz.
- Gyere – szóltam ki szórakozottan.
Anyám tökéletes alakja jelent meg a szobám ajtajában. Minden reggel feljön,
hogy együtt menjünk utána reggelizni. Sosem értettem minek jön mindig elém, de
aztán hallottam, ahogyan apával erről beszél. Ezzel is azt szeretné elérni,
hogy akkor is rendesen viselkedjem, mikor egyedül vagyok attól való
félelmemben, hogy ő bármelyik pillanatban betoppanhat. Szánalmas nem? Kész röhej,
amit ők csinálnak, de inkább nem szóltam semmit. Semmi kedvem a mindennapos
veszekedésekhez.
- Megyünk reggelizni? – vette elő a
legbájosabb mű mosolyát. Sosem értettem, hogyan képes reggeltől estig mosolyogni,
mígnem felvilágosított róla, hogy ezt tanulni kell. Nem sok kell hozzá, hogy
forgassam a szememet, de tudom, hogy anyám amint meglátná tombolni kezdene, ezt
a napot pedig nem szeretném ezzel elrontani ezért inkább elfojtottam a
szándékomat.
- Persze, mehetünk – álltam fel a
kanapéról. Nem szóltunk többet egymáshoz, inkább megindultunk az étkező felé.
Apám már az asztalnál ült, de amin meglátott minket felpattant a helyéről.
Megint elkapott egy inger, hogy forgassam a szememet, de inkább elfojtottam. Most
már két tomboló szülővel állnék szemben és a végén még nem engednének el Alexel.
Ezt pedig végképp nem szeretném. Igazság szerint fogalmam sincs, minek ez a sok
formalitás mikor csak hárman vagyunk, nem látja senki. Már az őrületbe
kergetnek, de inkább nem szólok semmit. Csendben fogyasztottuk el a
reggelinket. nem tudom megmondani, hogy miért, de úgy éreztem, hogy feszült a
hangulat, pedig apám és anyám úgy viselkedtek, mint mindig csak volt egy kis
távolságtatás a viselkedésükben. Egy külső szemlélőnek ez fel sem tűnik, én
viszont már olyan jól ismerem őket, rögtön észreveszem, ha másképp viselkednek.
Amint megreggeliztem már fel is iramodtam a szobámba. Ma reggel szokatlanul
nehéz elviselni apám fagyos modorát és anyám tökéletességét. Épp azon
gondolkoztam, hogy mit kéne felvennem délutánra mikor erőteljes kopogtatást
hallottam.
- Gyere – szólok ki sürgetően. Anyám
jelenik meg ismét az ajtókeretben. Mit akarhat már megint tőlem? Még csak most
váltunk el. Miért koslat egyfolytában utánam?
- Gondoltam segítek kiválasztani a
ruhát délutánra. Szépnek kell lennem – kis híján felnyögtem. Nem akarom, hogy anyám segítsen a
készülődésben, de azért bólintottam. Tudtam, hogy megsértődne, ha nemet
mondanék, de így egészen biztosan úgy fogok kinézni, mint egy úri hölgy és nem úgy,
mint egy átlagos tini lány és én pont ezt akartam elkerülni. Pont úgy történt,
ahogyan megjósoltam. Anyám kiválasztott nekem egy fehér csipkés ruhát, hozzá
illő körömcipővel. Borzalmasan nézek ki, de neki tetszik, szóval nem sok
beleszólásom van ebbe az egészbe. Alex pontban délben érkezett, amivel anyám és
apám szemében még tökéletesebb férfi volt.
- Időben haza hozom – búcsúzott végül
képmutató szüleimtől, de meg kell hagyni ő is tökéletesen játssza a szerepét.
Nem szólja el magát, biztos vagyok benne, hogy ezt már évek óta csinálja.
Megindultunk a kocsi felé.
- Ugye hoztál váltó ruhát? – kérdezte
suttogva, mert nem akarta kockáztatni azt, hogy a szüleim esetleg meghallják.
- Nem. Milyen váltó ruhát? –
kérdeztem vissza szintén halkan. Minek kellett volna váltó ruhát hoznom? Nem
válaszolt addig, míg mind a ketten bent nem ültünk a kocsiban.
- Így nem viszlek baráti társaságba.
Kényelmetlenül éreznéd magad te is és ők is – beindította a kocsit és szép
lassan kigurultunk a parkolóból.
- Akkor most mit csináljak? – kezdtem
pánikba esni ettől a naptól, pedig eddig annyira vártam, de most előjöttek a
kétségeim. Elvégre mégsem mehetek fehérneműben. Mit csináljak?
- Elviszlek vásárolni – annyira meglepődtem
a válaszán. mindenre számítottam csak erre nem. Anyám úgy intézte a vásárlást,
hogy hívatott egy varrónőt és megcsináltatta a ruháimat. Ki sem kellett
mozdulni a lakásból, de nem hiszem, hogy Alex szabóhoz vinne, mert nem két perc
megvarratni egy ruhát.
- Hova megyünk? – kérdeztem meg húsz
perc múlva. Hyde park közelében van egy üzletsor. Ott biztosan találunk neked
megfelelő ruhát. Mindig rengeteg választék van és jó minőségűek. Ha vége az összejövetelnek,
akkor visszaveszed ezt a ruhatákolmányt és azt, amit vettünk nálam hagyod. Na,
mit szólsz? – szóhoz sem jutottam. Szóval kész ruhákat fogunk venni. Ez nagyon
klassz. Már alig várom. Hirtelen örömömben megöleltem. El is feledkeztem arról,
hogy éppen London utcáin száguldunk-
- Hé, meg akarsz minket ölni? –
amilyen hirtelen megöleltem olyan hirtelen engedtem is el.
- Ne haragudj – kezdtem el rögtön szabadkozni,
amit ő hangos nevetéssel díjazott. olyan jó volt kicsit felszabadultan
viselkedni Alex társaságában. Még csak most kezdődött a délután, de máris úgy
érzem, hogy soha nem akarok haza menni abba az elefántcsonttoronyba. Fél órán
belül oda értük ahhoz az üzletsorhoz, amit Alex mondott. Két órán keresztül
válogattunk ruhákat. A vigyort le sem lehetett törölni a képemről. Nagyon élveztem
a ruhapróbákat és Alex társaságát. Még sosem volt farmerom vagy toppom, de
máris imádom őket. rengeteg kiegészítőt is vettünk. Fülbevalót, nyakláncot és
karkötőt. Ékszer egyedül egy szolid fülbevaló volt mindig a fülemben, mert a
szüleim szerint túlhivalkodó a lógó fülbevaló, de én máris beleszerettem. Mire
elhagytuk az üzletsort már egy kék farmerben és egy világoskék pólóban voltam,
aminek az elején lepkék vannak. A cipőm egyszerű sportcipő, amit szintén
imádok.
- Nagyon jól éreztem magamat. Sosem
gondoltam volna, hogy ilyen muris vásárolni – szavaimat követően magamhoz
öleltem a meglepett fiút.
- Ez még csak a kezdet. Gyere –
húzott vissza a kocsihoz. Bepakoltuk a vásárolt holmikat majd beindította a
kocsit. – Még csak ezután fogsz találkozni a barátaimmal – erről már meg is feledkeztem.
Megnéztem az időt, már fél három múlt, az ebédidő már régen elmúlt.
- Mit fogunk csinálni? – kérdezte kíváncsiságtól
fűtött hangon.
- Grillezünk – fogalmam sem volt
róla, hogy az mi, de inkább nem kérdeztem meg mert nem akartam, hogy hülyének
nézzen.
- Hányra kell ott lennünk?
- Fél kettőre. Még egyszer megnéztem
az időt, az még mindig fél hármat mutatott. Érdeklődve fordultam Alex felé.
- Az már egy órája elmúlt.
- Tudom. Így elegánsabb az érkezés –
kacsintott rám. Nem is foglalkoztam tovább a kérdéssel. Inkább a mellettem
elsuhanó tájat kezdtem el figyelni.
